éhes tangó játszik a fülemmel
a zárt ajtók mögött merev valóvá tornyosul
a testes lapok közt merengő erek sűrű fonalán
csendben huppan az elfelejtett hamu
a csempén finom nedves narancshéjdarabkák
szétszórva a lassan oszló szobakórók közé
rejtőzök a sistergő halk lemezlejáratban
forró mellkason végigsurranó
nyálkás illatos csokidarabkák
pattognak a tenyeremen
a fogam közt megkeményedett tiltott falatok
poshadt tavasz
By AmigoH
1 hozzászólás
Kedves AmigoH!
Nem mondanám azt, hogy verseid után boldogságérzés tölt el, de nem is ez a lényeg, mert rávilágítasz egy olyan világra, amely csak akkor létezik, ha tápláljuk.
Szeretettel: Szabolcs