Felvéstelek egy fára egyszer
egy szívbe téged, és önmagam,
nem mossa azt le semmi vegyszer,
örök időkre benne van,
most kínban hordja sebét a kéreg,
fa nem nő az égig, jól tudom,
mégis ahányszor visszatérek
nevem szívedbe álmodom,
s ha fatolvaj hordák jönnek érte,
és apróra vágják azt a fát,
s lángol, elhamvad törzse, kérge,
akkor mondom, hogy nincs tovább.
14 hozzászólás
Ez igen! 🙂 Beléptem az oldalra, és ez volt az első írás, ami elém került, és nagyon jól tette, hogy így "cselekedett"… 🙂
Azt hiszem, írtam már többször is, hogy nagyon rajongok a művészetekért (mint sokan, mások itt…), és attól leszek igazán mosolygós, amikor egy egyszerű, mondhatni "mindennapos" témát találok úgy kommunikálva, hogy rögtön az esztétika "hullámhosszán" találom magam tőle…
A cím nagyon találó, a téma sokunknak ismerős, a vers magasan művészi, és benne van a szeretet ereje, a kitartás, a remény némi szomorúság ellenére is…
Már csak azt nem értem, hogy miért nem tanítják az iskolában a kortárs alkotók verseit is, például a Tiédet? A 14 éves lányomnak mutattam már az írásaidat, és benne is felmerült már ez a kérdés… 🙂 (itt van, az oldalon a lány, úgy hívják, hogy Evelyn… csak sajnos nem nagyon hozza az írásait… rejtegeti őket… 🙂 ).
Szeretettel: Mónika
Mónika, nagyon megtisztelő a hozzászólásod, köszönöm, hogy ráhangolódtál a versre, mert hát bizony, ehhez vevő is kell :-). Tanítani? Majd az utókor, ha kiérdemeljük :-). Bár mindig eszembe jut, mekkora élmény volt nekem találkozni Weöres Sándorral, Czakó Gáborral, Lázár Ervinnel, és még sorohantnám, talán ezért megérné néhány kortárst (nem engem 🙂 )megismertetni a tanulókkal.
A lányod pedig ösztökéld, a szárnyakkal, ha vannak, csapkodni kell :-)).
aLéb
Kedves aLéb
Örömmel olvastam az egyszerű és attól szép versedet. De ezen felül tőled mindig lehet valamit tanulni.Pl . a cím fontosságát, vagy az érzések megjelenítését .Persze mindez a te hangodon szépen szólóan.
Gratulálok szeretettel Ági
Köszönöm, Ági. Valóban egyszerű a vers, és örülök, hogy a cím fontossága, jelentése is reakcióra késztetett. Örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Fenséges egyszerűséggel írtad ezt az alkotást.
Szeretettel gratulálok: Ica (o
Kedves Ica, köszönöm szépen a véleményedet!
aLéb
Az első versszak! Váúúú azon gondolkodom, hogy a Soproni fenyvesekben van-e az a fa, amikor én is belevéstem de csak a saját nevemet, (így: panka) hisz akkor még szerelemre gondolni sem mertem, (kb.7 évesen) csak örök emléknek, ha arra járok ott lesz-e még.
Romantikus lélek vagy! A versed is ezt tükrözi, és szomorúságot is kiérzek belőle!
Szép vers kedves Aléb! Mint mindig!
szeretettel-panka
Panka, el kell mondjam, soha nem véstem, bocsi… Viszont ebben a képben találtam meg az érzés legközvetlenebb rögzítésének a módját, és ezt a gondolatot fejtettem ki.
Persze hogy romantikus vagyok, verseket írok :-).
Örömmel olvastam, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Sejtettem! De én akkor is leírtam, amit gondoltam, a szimbolikus tartalmat is értem!
Különben meg olyan jó látni az erdőben a fákon a belevésett szíveket benne a nevekkel. Kicsit elképzelni milyen boldogok lehettek abban az adott időszakban. (kicsit magunkban is nosztalgiázni így, vagy úgy… )
szeretettel-panka
No igen, a nosztalgia, az érzések megébredése, emlékek :-). Örülök, hogy benned is ezek az érzések keltek a verset olvasva, Panka.
aLéb
Írtam már e vershez gondolatokat, nagy részét tartom is: „Nagyon tetszik a cím. Jelentése és tartalma is, pedig erős. Úgy öleli körbe versed már elöljáróban, hogy az olvasó sejtheti, hogy valami értékeset és kivételesen komolyat kap. Már ha érti-érzi. Én nem biztos, csak próbálom, de az igazán valóságos megélés, hogy engem tini-korba viszel verseddel, a csöpögős semmibe, ami akkor a minden volt. Bennem mohaillatú erdők jelentek meg és dúsan zöldülő síkok a búvó gyöngyvirágokkal, meg minden ilyenfajta szépségek a csalfán elfeledett illatokkal. Versed által ez újra erőre kapott, de én is. Nem volt a versben moha, nem volt illat, "csak" az a fa. Éppen az, aminek északi felén zöldell a moha, és tövében illatozik a gyöngyvirág.” Ami kimaradt amott, azt kiegészítem emitt…
Köszönöm itt is a véleményedet, Kankalin!
aLéb
…
Bennem nem fért össze egyéniségeddel az, hogy a fák vérét ontod némi fellángolás miatt. Csalódtam volna benned, ha véstél volna. Lám, az maradtál, akinek hittelek, mert itt adtad meg a választ a hozzászólásoknál. Nagyon tetszik a vers, én is véstem, de papírra. Profán?
Verseid mindig gondolatindítóak, én pedig szeretek agyalni.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, félreértés ne essék, nem vagyok elvakult természetvédő, de ez kimaradt, nem tudom igazán megadni az okát :-). Lehet, hogy belülről nem engedtem meg magamnak, papírra viszont már én is elég korán kezdtem "vésni".
Örülök, hogy elgondolkodsz a verseim felett, és azt pedig köszönöm, hogy meg is osztod velem.
aLéb