Első közös dalunkba néha
csúszott kis disszonancia,
dallama sem volt,
csak összedobtuk.
Így kellett felszárnyalnia.
Első közös dalunkban néha
botladoztak a ritmusok,
üteme mégis,
éreztem, bennem
lebontva mindent szétfutott.
Első közös dalunkon akkor
sokat nevettünk, szertelen
kottákat írtunk;
és mégis elhalt…
e dalra nincs már hangjegyem.
5 hozzászólás
Kedves aLéb!
Nagyon jól leírtad, hogy bármennyire is botladozunk az elején, az az élmény már soha semmivel nem ér fel, s ha megszűnik, hiába keressük.
Rozália
Megint egy jó vers, és jé, megint tőled!
Szia!
Sokat mond a versed. Többször olvastam el, és mindig mást jelentett.
Tetszik a címe is, nagyon illik hozzá!
Az utolsó sor akár szállóige is lehetne…
Gyömbér
Ez nagyon mély, nagyon szép! Megfogott!
Dani
Köszönöm, Dani.
aLéb