Ruhát.
Kockásat, mit
négyzetrácsosnak gúnyolunk
manapság. A pénzvilág
felé vezető úthoz,
melyen az első lépés
az egyszereggyel kezdődik,
egyre megy.
Csíkosat, minek
vágányai között
a tollbamondás
megrakott vagonjai
zakatolnak,
s a váltóknál áll
a csinos bakter néni,
Margó.
Üreset,
határok nélküli
meztelen igazságot,
hol az elme és a képzelet
apró, motyogós törpéi és
hórihorgas, görbe lábú
óriásai birkóznak…
… máskor börtönbe zártat,
hol rabokat kínzó, fénnyel
hazugságot kicsikaró
börtönőr préseli
az elmosódott rabruhát.
6 hozzászólás
Mit Kíván a papír? Tanversike, hogyan kellene verset írni és prózát?
Talált, süllyedt?
Tanversike? Nem hinném. Konkrétan nem vers- és prózaírásról van benne szó, de persze szűkebb értelemben arról is. De semmiképp nem tanversike, sem kioktató, nem kell ilyen nagy gondolatokat mögötte keresni.
TAZ, nekem ez a vers nagyon bejön.
Körülbelül ötféle értelmezését találtam, ahogyan itt olvasgatom.
Egyrészt persze az is belejátszik, hogy az életem háromnegyedét egy iskolában töltöm, tehát a négyzetrácsos (négyzethálós:))))))))))), vonalas, satöbbi papírok alapkellék.
De ez csak a váz, azt hiszem.
A papírnak ruha kell?
Felöltöztetted a virtuális papírodat, szerencsére.
Hogy néha fáj, még önmagunknak is, amit leírtunk? Meg önkínzás visszaolvasni? Ajaj…
Így jártunk. Mindannyian, akik itt vagyunk.
Ha már egyszer ezt választottuk…
Köszönöm szavaidat, Rea! :)) Na igen, az utolsó szakaszt (is) többértelműre terveztem, az egyik megközelítés, amiről te is írtál, másrészt pedig a fénymásoló ihlette. 😀
Kedves Csaba!
Az utolsó szakaszra nem jöttem rá előbbi bejegyzésedig. Most már értem. Az ötlet pedig zseniális. Imádom az olyan verseket, melyek láttatva képesek ütni. Mert ez ütős. Muszáj többször elolvasni, s minél többször olvasom, annál jobban átlátok a sorok között. Ráadásul a mindennapok egyszerüségéből merít, nem világmegváltó gondolatokat akar kalodába zárni. Remek, na.
A.
Köszönöm, Andi!
"nem világmegváltó gondolatokat akar kalodába zárni" – igen, így is terveztem. 🙂