A halál az ami nyomasztó,
s véres könnyeket fakasztó,
Ha a hátadat hűsnek érzed,
Egy halott lélek tapogat téged.
Mikor Szent méhben maga a gonosz fogan
Savas könny hull a világra,
Halott szívű emberek szürke homlokára.
Senki sem menekülhet, mert a fagyos
Szél akárhova elér, belül pedig
Már a métely, az ami rág
Nézd meg jól, hová lett ez a világ?!
Bent nem érzünk mást, csak hideg űrt,
Mi vagyunk azok, kiket isten nem tűrt.
Halld hát, ahogy a gonosz felkacag!
A szép álmodnak örökkön vége szakad.
3 hozzászólás
"Mi vagyunk azok, kiket isten nem tűrt." Belőlem szóltál.:)
Huh, de borzongató! Ha a hátadat hűsnek érzed… és az, hogy mi vagyunk, kiket isten nem tűrt… Jó vers.
Örülök, hogy elértem a kívánt hatást. =)