Quid facias!

S akkor, mit teszel hatalmas ember,
Mikor magadban elesel?
Akkor mit teszel, mikor szerte hever
Léted, s megoldást keresel?

Mit teszel? Felelj hát akkor!
Légy erős s nézz szembe magaddal!
Mikor a sors minden kártyát kipakol,
Nézz szembe a haddal!

A haddal, ami te magad vagy.
Mit teszel, mikor már nem hazudsz,
Mikor az igazság nyugton nem hagy,
Akkor megállsz, vagy elfutsz?

Ez a kérdés, mert nincs jó, vagy rossz,
Nincs helyes, vagy helytelen,
Csak az van, mit a saját kezed oszt!
Csak az van! Képtelen?

Mit teszel, mikor ráébredsz arra,
Hogy az életed kifeszített víztükör?
Mikor egy kő nyugalmad felkavarja
S hullámzik a nyugvó víztükör?

Mit teszel akkor, mikor a partról
Visszakapaszkodik a hullám?
Nem félsz, nem félsz attól,
Hogy hatalom, bánat a tudás?

Tudod mi a valódi tudás?
Hogy a kő, mi a hullámot kavarta,
Kezedben tartottad
S rajtad állt minden hullám!

Mit teszel…?