a természet gyilkosa
jövőnk szégyene
***
mosogatószer
valós érett citrommal
üdítő illat
***
üdítő ital
mű citromporból készül
quo vadis, tudomány?
***
a magyar árút
nem becsültük semmire
ide jutottunk
***
magyar értékek
ma megszűntek létezni
minden a másé
***
testi melegség
talán a szeretet is
„made in china”
***
rémes álomkép
a kiirtott nemzetünk
néma sírása
15 hozzászólás
Kicsit eltértél a haiku szótagszámaitól (3. és 6. haiku utolsó sorai). A cím második felét elhagyhattad volna, hiszen a versből kiderül, mire-kire utalsz (igaz, a vers első felében az "emberiségre", a másodikban pedig nemzetünkre utalsz, ezért szerintem kicsit kusza lett, túl sokat akartál markolni). Bár szerencsésnek így sem érzem teljesen, hogy egyedibbé akartad tenni a "nagy kérdést" azzal, hogy utalsz egy másik irodalmi műre… Nem lett sokkal egyedibb a sok klisével telerakott haikucsokrod.
Kedves Csaba!
Köszönöm a figyelmeztetésedet a harmadik Haikunál, a hatodoknál nem értem mit akarsz vele mondani. Mégsem lett talán olyan rosz, ha megértetted mire akartam utalni vele. Szerintem az nemzetiség emberiség nélkül nem érhető el, és nem is létezhet, így hát össze tartozik. Ami a kliséket illeti, minden versben található valamilyen klisé. (Példaul: A kék tenger. Az ég a kék, a tenger csak tiszta időben kék, az ég tükörképe, ezek szerint az is klisé)
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
A 6. versszakban a "made" szóval lehet a gond, mert ha mint angol szót ejtjük (és ugye angol szó, amit nem magyarítottunk, vagyis nem mondjuk még azt – szerencsére – , hogy a leves a konyhában made, ezért kiejtésileg csak egy szótag: "méd", és így nem jön ki az 5 szótag.
Persze ha az egész szöveget angolul olvassuk, akkor a "Chine" miatt, az angol kiejtése miatt 3 szótagra csökken a sor. 🙂 Bocs, nem kötözködés…
Kedves Csaba!
Mindkettő esetben,( az angol nyelv teljes ismerete hiányában) igazat adok neked. Az egyedüli, amit a menségemre fel tudnák hozni, amikor a Trianon szó valamilyen formában megjeleneik előttem, akkor én nem a történelmet látom magam előtt, hanem az áldozatot, mint magamat is, hogy ez a határozat a mai napig is kihatással van rám, és az érzések néha mem látják a hibákat. Tehozzátok képest, a trinanoni határozat, engem hazátlanná tett. Ezt nem kivánom, hogy megértsétek, mert ezt igazán csak az érti meg, aki ennek a határzotnak a következményét, mint én is, teljes egésszében , a mai napig átélem.
Nem veszem, és nem is vettem kötözködésnek az írásodat, csak kivánnám, hogy megértsél engem is. Trianon engem egy hazátol fosztott meg, nem élhetek magyar emberek között, hanem mint egy síksági gyerek, hegyek közé vagyok bezárva.
üdv Tóni
Én értelek, Tóni…. de most Trianon hogy jött a szótagszámokhoz? 😀
A haiku szótagszáma nagyon kötött, ha idegen szót használunk, a magyar kiejtés mérvadó…
tartalmilag – elég általános , mégis konkrét magyar kesergés – nem bölcsesség
Kedves Karolina!
Igazad van, ez egy kesergés, nem bölcsesség. Ezek a Haikuk, (amelyek valóban nem is Haikuk, csak Haiku formában leirt háromsorossak), egy érzelmi mélyponton jöttek létre, amikor úgy éreztem, minden és mindenki ellenem van.
Ugyanis, annak ellenére, hogy a műtétek a szemeimen sikerültek, de mert a műtét, nem idejében lett megtéve, hanem az orvos mindig csak erőssebb, és erőssebb szemüveget írt ki, és nekem egy komplicirt szemüveg kell, ami azt jelenti, most tudok olvasni szemüveg nélkül is, de a szem tengelyeknek hiányzik a prizma korrektúr, és igy, szemüveggel és nélküle is ugyanaz az eredmány: Hányinger és fejfájás.
Ez annyira elfogott, valami szerettem volna írni is, de csak valami rövidet, mert messzire a tiz éves szemüvegemmel eléggé jól látok, de olvasni vele nem tudok, és ez lett a szenvedésem eredménye.
Nem akartam feltenni, de mégis feltettem, mert végeredményben, ez is én vagyok.
Köszönöm, hogy elolvastad, és
üdv Tóni
.
Kedves Karolina!
Igazad van, ez valóban nem bölcsesség, hanem kesergés. Ezek a Haikuk, egy érzelmi mélyponton jöttek létre, amikor úgy éreztem, minden és mindenki ellenem van.
Ugyanis, annak ellenére, hogy a műtétek a szemeimen sikerültek, de mert a műtét, nem idejében lett megtéve, hanem az orvos mindig csak erőssebb, és erőssebb szemüveget írt ki, és nekem egy komplicirt szemüveg kell, ami azt jelenti, most tudok olvasni szemüveg nélkül is, de a szem tengelyeknek hiányzik a prizma korrektúr, és igy, szemüveggel és nélküle is ugyanaz az eredmány: Hányinger és fejfájás.
Ez annyira elfogott, valami szerettem volna írni is, de csak valami rövidet, mert távolba, a tiz éves szemüvegemmel eléggé jól látok, de olvasni vele nem tudok, és ez lett a szenvedésem eredménye.
Köszönöm, hogy elolvastad, és
üdv Tóni
.
Nekem viszont tetszett, annyi annyi igazság van benne, pedig csak három sorosak. Ha igazándiból nem is haikuk nekem a tartalom annyira lekötötte a figyelmem, hogy időm se volt számolni! Itt és ezt biztosan NEM!
és ez a kedvencem:
"testi melegség
talán a szeretet is
"made in china"
Bravó! Tóni!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Tudod mi esett legjobban a hozzászólásodban? A következő amit írtál:"Ha igazándiból nem is haikuk nekem a tartalom annyira lekötötte a figyelmem, hogy időm se volt számolni! Itt és ezt biztosan NEM!
" Ez a pár szó az ami megmutatja, hogy most te a szemeidet, csak mint eszközt használtad, hogy azt amit én optikailag a papirra vettettem, át tudd venni tőlem, de amit olvastál, nem felfelé az észbe ment analizálásra, hanem lefelé egyenesre a szívbe, ami megértette azt amit mondani akartam.
Ezt nagyon szépen is köszönöm. És habár Friedrich Nietsche azt írta:
"Minden mély gondolkodó jobban fél attól, hogy megértik, mint attól, hogy félreértik."
…azért mégis jól esik, amikor észreveszi az ember, hogy megértették…
Köszönöm, hogy megírtad, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A cím… úgy fordítanám, hogy Ember… hová tartasz? És bizony jogos a kérdés… a válasz pedig… látható, érezhető… nagyon is.
Te meglehetősen sok haikut írtál már, sok igen jót, és pontosan tudom, hogy teljesen tisztában vagy a haiku szabályaival… És azt is tudom, hogy olykor nem a szabály az elsődleges, hanem valami más… ami annál sokkal de sokkal fontosabb… Vannak dolgok, amik fontosabbak a szótagszámnál, és tudom, hogy ezt is tudod… (többek között Szepes Mária is tudta ezt, amikor modern haikukat írt). Mindenki a saját dallama alapján figyel meg, értelmez egy írást. Az én dallamom azt súgja, hogy… minden egyes haikud rejt valami fontosat, de… az utolsó előtti az, ami nagyon szíven üt… hiszen a szeretet, a megértés lenne a legfontosabb, és mennyire de mennyire hiányzik olykor ebből a világból… Az utolsó versszakban pedig az a néma sírás mindent elmond…
Örülök, hogy megint olvashattalak!
Üdv: barackvirág
Kedves Monika!
Annyira megértesz, és ezt már többször is éreztem, és írtam is, és ezek szerint azt is tudod, hogy én nem a tömegnek, az ismerettségnek írok, hálla Istennek, anyagilag sem vagyok rászulva, megvan mindenem ami kell, szerető feleségem, két gyermekem van tető a fejem felett, nem fozom, és nem éhezem. Ez a fontos az életben. De mint ahogy írtam is. a szemeim végett ezeket egy olyan mélyponti lelki állapotban írtam, és még jó hogy rögtön fel is tettem, mert talán "józan ésszel" nem tettem volna fel, de most örülök, hogy feltettem. Azt is tudom, néha nem egyszerű amit írok, és hogy azt a modern kijelentést használjam: Nem "populista" módszerrel írom a verseket. Jó volt olvasni soraidat, és nagyon is örülök hogy írtál.
Nagyon szépen köszönöm, és
üdv Tóni
Frappáns. Gratulálok. Van mit tanulni Tőled…
L
Kedves Lenabuci!
Isten az Atyám, nem tanitani akarok én, az én egyedüli célom csak az, hogy az olvasó elgondolkodjon, ne elégedjen meg, a megfőzött, előre készitett válaszokkal, megoldásokkal, hanem mielőtt valamit tesz, valamire válaszol, mindig megkérdezze saját magátol: Ez a tett, vagy ez a válasz, a saját akaratom e, vagy csak az amit elvárnak tőlem? Már Mahatma Gandhi is azt mondta:
"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot."
Erre én azt szoktam mondani: Sajnos sok ember ma már nagyon is sok mindenre képes, csak kevésre kész!
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni