Születésed átkozott volt
Bőrödért apád letagadott
Nem volt ideálod
Apád-anyád elhagyott
Züllött életüket élték
Magukat sem kímélték
Boldogulni magan próbáltál
Állandóan pórul jártál
Fiatalon kezdted bűnözésed
Máig töltöd büntetésed
Tököl, Bernátkút, Vác
Volt eddig otthonod
Sosem volt tanítód
Igaz becsületes útmutatód
Ellenségedben is bíztál
Ezért gyakran hibáztál
Dolgozni nem akartál
Büntettél, követeltél, okoltál
Loptál, csaltál, hazudtál
Midíg magadra maradtál
Küzdesz életedért, igazadért
Jutalmad bilincs mindezért
Szeretőid folyton csaltad
Ahogy apádtól tanultad
Irhád hiába mented
Súlyos kereszted cipeled
Lánytestvéreid aggódnak
Segíteni keveset tudnak
Családot szerettél volna
Akikhez boldogság tartozna
Szerető hitvesed átölelne
Gyermeked vidáman nevetne
Tégy érte, változz!
Bocsáss me mindenkinek
Szabadulj fájó emlékeidtől
Bizonyítsd be önmagadnak
Többre vagy képes
Mutass példát leányodnak
Féltő szeretettel, irányítod
Vele többet törödsz
Mint veled tették
Neveld őt becsülettel
Büszke apja lehess
Ő reád felnézhessen
Szabadulásod felé tartasz
Tetteiddel utódodnak felelsz
Göröngyös útját egyengesd
Óvakodj, változz és szeress!
5 hozzászólás
Kedves Manna!
Megrázó életet mutatsz be versedben. Érzékeltetni akarod a rosszat és rámutatni a jóra. Sajnos senki nem válogathatja meg a szüleit. de a rossz példából is lehet okulni, sőt abból kell a legjobban. Példát mutatni a gyermekünknek, s ami a legfontosabb, hogy szeretetben neveljük fel. Versedből sejtek valamit, de nem akarom firtatni. Biztos nagyon nehéz lehetett. A lényeg, hogy felismerjük a jót, és a szerint cselekedjünk éljünk, s ne érezzük azt, hogy rabnak születtünk.
Barátsággal Panka!
Köszi dpanka!
Örülök, hogy elovastad ezt a versem is. Majd este felé írok e-mailt. üdv:manna
Kedves manna!
Versedet olvasva rögtön tudtam, hogy személyesen érint a téma. Túl élethűen mutattad be egy szerencsétlen sorsú ember tragédiáját ahhoz, hogy csuoán külső szemlélő lehess…
Szakmailag én nem nagyon értek a versekhez (inkább prózákat írok), de azt látom, hogy az utolsó négy versszaknál már egyáltalán nem figyeltél oda se a rímekre, se a szótagszámra, holott addig ügyeltél rájuk (még ha nem is mindig lettek tökéletesek). Gondolom, annyira elragadott a hév, hogy már csak a tartalomra összpontosítottál. Azt hiszem, prózában jobban át lehetne adni egy emberi sors alakulásának miértjét és hogyanját, novella formájában. De ez csupán az én véleményem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Igen igazad van, én is úgy látom, hogy a próza írás talán tökéletesebb változat lenne. Egyenlőre ezt hagyom, mert ez már könyvformájában lett kiadva.
Az öcsémről van szó ebben a versben és nagyon hargszok rá amiért nem nagyon akar megváltozni.
A második könyvemen dolgozom jelenleg, de valóban prózában könnyebb írnom. Köszi a válaszod. Üdv:manna
Sajnos, gyakori eset, hogy az apák hibái öröklik a gyerekek. Pedig felnőve már látniuk kellene, hogy más út is van, és nem törvényzerű, hogy csak a rosszat, a hibást, a bűnöst kell követni.
Nagyon jó, hogy figyelmét felhívtad a változásra, hiszen megjavulni is lehet, arra is van példa, bár az ellenkezőjére talán több.
Szeretettel: Kata