Nem ragad el az álom, csak rád gondolok,
tűzben ég a testem, máskor meg vacogok.
Fölöttem lebeg árnyad, akár egy angyal,
és mint a képzelet, oly kacéran szárnyal.
Mosolyodat rejted a holdnak képében,
szemeid ragyognak a csillagok fényében,
szorosan átölelsz, mint végtelen sötét,
és szívembe szúrod a vágyaid tőrjét!
Cinkosan vonszolja a hajnal hiányod,
a felkelő Nap is idézi mosolyod,
álmodozom rólad az összegyűrt ágyon,
és várom, hogy csöngjön végre a telefon!