Ujjaimmal letörölném könnyedet,
Megsimíthatnám az arcodat,
És elűzném minden bánatodat.
Ha meglátnál, nem hinnél a szemednek,
A füledbe súgnám, hogy szeretlek,
S magamhoz szorítanálak erősen,
Bele is szédülnél, azt hiszem.
Szerintem nem bánnád a szédülést,
Ez lenne számodra az ébredés,
A szemeid nem maradnának szárazon,
A csókjaidra, ó… hogy szomjazom.
Ha újra megérinthetném a hajadat,
S hosszasan csókolhatnám ajkadat,
És a kezed, a kezembe foghatnám,
Teljesülne minden vágyam tán…
2 hozzászólás
Kedves Apamaci!
Ha romantikus, szerelmes versekre vágyom, ezentúl mindig Hozzád jövök 🙂
Nagyon tetszik, ahogy szavakba öntöd ezeket a csodaszép érzéseket!
Gratulálok!
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Nagyon örülök, hogy tetszik a stílusom, pedig egyszerű… nem komplikált nyelvezettel írok. Vannak akiknek talán éppen emiatt nem tetszik egy-egy versem, hiszen nem sokat írok, átvitt értelemben értendő szavakkal.
Maradok tisztelettel: Apamaci