Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyü felleg úszik ép
fölötte fenn az égen.
Mellém ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukkorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty bujdokol,
kibomlik sok hüvös levél,
s felfénylik itt egy szalmaszál
a fűben és két ág között
kis pókok fényes hada száll.
Ülünk a fényben, hallgatunk,
fejünk felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállaink.
Radnóti Miklós 1909 – 1944
Morgendämmerung des Gartens
Aus dem leise schlafenden Haus
meine Frau ist rausgekommen,
eine leichte Wolke schwebt eben
über den Himmel dort oben.
Setz sich zu mir d von Frühnebel
nasse Gräser überglücklich
kreischen zu ihr, man hört eben
‘d drehen sie sich schön unweigerlich
die Blütenstängel beim Licht Akt
‘d blitzt sie an manchen Stellen auf,
Lärm hört man hier, Feder blitzt dort
und der stolze Hahn kräht jetzt laut.
Drossel piepst Antwort ‘d im Garten,
jedes Gebüsch fängt an zu flüstern,
unten winzige Pfeifen warten,
viele kleine Blätter rüsten,
und hier glänzt einen Strohhalm auf
im Gras, zwischen zwei Ästen
helle Spinnenarmee rennt aus.
Wir sitzen im Licht und schweigen,
die Sonne kreist am Himmel blau
und trocknet mit seinem Atem
unsere Schultern nass vom Tau.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kitűnő vers.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes nyárii napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa,
az olvasást, és a hozzászólást is…üdv Tóni…