Radnóti Miklós születésnapjára

Üszkös sebeket rejteget a történelem.
Nemzeti-szocialista diktatúra, munkaszolgálatos tábor,
antiszemitizmus, erőltetett menet.
Gázkamrák, gettók, és ki tudja még,
hol burjánzott a „fegyelmezett” gyűlölet.
A törvény szerint te zsidó vagy, te fél zsidó,
lehetsz filozófus, ügyvéd, művész vagy író!
Ruhádra csillagot varrj!
Sárgát, hogy lássák – semmibe vesznek,
jogfosztott vagy!
Szuronyos őrök között kopaszon ehetsz.
Cigarettát számolhatsz, és pléh pohárból ihatsz,
ha kezed nem fedik sebhelyek.
Mosdanod sem kell! -úgyis ellopják szappanod,
tépheted a füvet, vagy a távírópóznákat rakhatod.
Ládákat szegelhetsz, vagy bukfenceket vethetsz.
Tisztelegj a lágerhalál előtt,
csak ne írj verseket!
Ha megbotoznak, a szögesdrót beleremeg,
ha irtod az erdőt, és ütöd a fát
ne szitkozódj, mondj egy fohászt!
Holnap talán már elmehetsz,
mint egy elkésett halálra ítélt, csak kelj korán!
Csak ne írj verseket!
Megmotoznak, megrugdosnak, kurtavasra vernek,
sírj csak, mint egy gyermek, kitől elvették a cukorkát.
Ha megbotoznak, kikötnek és ütnek kötéllel,
mondj imát minden éjjel,
csak ne írj verseket!Latrinára mehetsz külön engedéllyel,
bíztatnak gumibottal, veréssel.
De jobb, ha maradsz – ez a sors akarat!
Hazafelé, ha elindul az erőltetett menet
ne lépj ki a sorból!
Ihatsz pocsolyából, de a golyószóró közel lehet,
csillagok vigyáznak rád, a fejed felett!
Ne énekelj himnuszt – „jó kedvvel, bőséggel”,
csak lépj, mert főbe – lőnek.
NIEDER – feküdj! KOPF NIEDER – fejeket le!
Dideregj, vagy lázban égj,
Csak ne írj verseket! Már túlélő lettél.
Haláltáborba veled! Legyél csak áldozat!
Tarkólövés – kivégeznek. 60 lövésből egy a tiéd lehet.
Rögtön halj meg!Csak ne írj verseket!
De ha mégis írtál ne fogja be azt az idő
és a szétlőtt agyvelő
sokáig zengje a szél, s dalolják azt az emberek!