Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
Radnóti Miklós 1909 – 1944
Fragment
Ich habe in dem Alter gelebt,
als der Verrat Verdienst war ‘d der Mörder,
der zwanglos tötet, mit Lust, nicht auf Befehl,
‘d, bis er sich in falsche Überzeugung bewegt
wilde Zwänge haben sein Leben blankgefegt.
Ich habe in dem Alter gelebt,
als der Verrat Verdienst war, und der Mörder,
der Verräter, der Räuber war der Held –
und wer schwieg vielleicht und nur, weil er ein Feigling war,
die wurden so gehasst wie die Pest schon gehasst war.
Ich habe in dem Alter gelebt,
wenn laut sprach, müsste sich verstecken,
‘d er konnte vor Scham die Fäuste kauen,
das Land wurde wild und in einem schrecklichen
Untergang, ‘d grinste von Blut und Dreck betrunken.
Ich habe in dem Alter gelebt,
als ein Kind seine Mutter als Fluch ansah,
‘d die Frau freute sich über die Fehlgeburt,
die lebende neidisch sah die wurmigen Toten,
als auf seinem Tisch die dicke Giftlösung brodelt.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ich habe in dem Alter gelebt,
als der Dichter auch nur noch zuhörte,
‘d wartete darauf, dass er wieder reden kann –
denn niemand sonst konnte hier so würdigen Fluch horten,-
als Jesaja, der Gelehrte das schreckliche Worten.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
19 Mai 1944
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
Ezt a versét Radnóti Miklósnak két éve hogy lefordítottam, de sohasem mertem még rágondolni sem, hogy az életemben, még egyszerolyan aktuális lesz min ma…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Így igaz. Én se gondoltam, hogy megélem, hogy ismét háborús helyzet lehet. Mindig végtelen örömmel töltött el, hogy én már békébe születtem és azt gondoltam, hogy az ember van annyira bölcs, hogy a háború már sohasem következhet be, tévedtem.
Szeretettel: Rita 🙂
Sokáig nem értettem, hogy a biblia miért szólhat a ma emberéhez is, aztán megtudtam, hogy azért, mert az ember minden korban ugyanaz. Irigy, önző, becsvágyó, parázna, gyilkos, öntelt, önimádó, másokat leigázni vágyó és még sorolhatnám. Viszont míg ember él a földön midig lesz egy kis csoport, mondhatni azt is, hogy maradék, aki követi a Mester tanítását és hasonlóvá válik vele. Ők azok, akik akár életük árán is mentenek, segítenek, hirdetik az evangéliumot, akik a föld sójává és lámpásává válnak, ízt és fényt adnak ebben az ízetlen és sötét világban.
Szeretettel: Rita 🙂