2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Ráébredés

    GyömbérBy 11 hozzászólás1326 megtekintés

    Akkor délibábnak hittelek,
    hisz nyár volt, izzott a levegő.
    Féltem, káprázat vagy csupán,
    s ha a Nap elbújik,
    többé nem jössz elő.

    Aztán falevélnek hittelek,
    hisz ősz volt, ezerszínű, szeles.
    Kergettelek a hegytetőn,
    féltem, felkap a szél,
    s szem elől veszítelek.

    Nemrég jégvirágnak hittelek,
    hisz tél volt, hófehér, jéghideg.
    Lassan benőtted ablakom,
    féltem, örökre véged,
    ha megérintelek.

    Most már tudom, mi a valóság!
    Hisz véget ért a téli álom.
    Tavaszi réten, fű között
    suttogom füledbe;
    Te vagy a párom!

    Share.

    11 hozzászólás

    3. Névtelen on

      Kedves Gyömbér!
      “Nem élhetünk a télben, ha közben kitavaszodott körülöttünk.” Henry David Thoreau idézetével kerdem el ahozzászólásomat. Olyan szépen leirtál minden évszakot, utoljára a tavaszt. A tavasz az ami mindent új életre kelt. Igaz, néha csalódást is okoz, mikor az ember azt gondolja, ez a második tavasz, közben csak az ősznek egy szép napja volt.
      De néha egy szép őszi nap is tud gyönyörű lenni, Én tudom. Köszönöm, hogy olvashattam e szép versedet. és
      üdv. Toni

    7. Artúr on

      Szia!
      Ha igazi kincset találunk, bizony nagyon félünk, hogy elveszíthetjük, de attól is, hátha csak rosszul látjuk, halljuk, gondoljuk. Az érzés azonban nem csal meg minket. Nagyon tetszik a versed.
      "Tavaszi réten, fű között
      suttogom füledbe;
      Te vagy a párom!"
      Gyönyörű! Gratulálok!
      Üdv.

    8. hova on

      Szia!
      No ez aztán igazi női mivoltodat tükrözi,eza féltés,..erre csak a nő képes/elnézést a férfinemtől/ és ilyen gyönyörűen félteni, négy évszakon keresztűl,egy egész éven,netán egy egész életen át.
      Szépet írtál,gratulálok.
      Szeretettel:hova

    Leave A Reply