Ragyogó holdfényben úszott az éj,
Ropogott a hó a lábunk alatt,
mosolygó szemeidből áradt a kéj,
szép arcodon vörös rózsa fakadt.
Csípős a hidegben hozzám simultál,
úgy éreztem, hogy remeg a tested,
mint Nap a virágot úgy csókoltál,
két puha kezed arcomra tetted.
Vidáman mosolygott rajtunk a Hold,
mögötte kuncogtak a csillagok,
a szelíd szellő hópelyheket hord,
az utcalámpa búsan pislogott.
Egy búcsúcsókot ajkamra adtál,
lassan elnyelt a holdnak sugara,
talán a távolból annyit mondtál,
jó volt veled, a viszont látásra!
2 hozzászólás
Kedves szaty!
Nekem tetszett a versed, igazi érzelmeket rejt magában, gratulálok hozzá!
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci!
Nagyon szépen köszönőm, és őrülök, hogy benéztél hozzém!
Tisztelettel: Szaty