Das I. Sonett
Da stieg ein Baum. O reine Übersteigung!
O Orpheus singt! O hoher Baum im Ohr!
Und alles schwieg. Doch selbst in der Verschweigung
ging neuer Anfang, Wink und Wandlung vor.
Tiere aus Stille drangen aus dem klaren
gelösten Wald von Lager und Genist;
und da ergab sich, dass sie nicht aus List
und nicht aus Angst in sich so leise waren,
sondern aus Hören. Brüllen, Schrei, Geröhr
schien klein in ihren Herzen. Und wo eben
kaum eine Hütte war, dies zu empfangen,
ein Unterschlupf aus dunkelstem Verlangen
mit einem Zugang, dessen Pfosten beben, –
da schufst du ihnen Tempel im Gehör.
Rainer Maria Rilke
Az I. szonett
Fa nőtt itt. Mily szép a növekedése!
Orfeusz dalával facsúcsig ér!
S minden hallgat. Ám e csendesülésben
újulni kezd, átváltozásba tér.
Az állatok a csendből kivonulnak,
s elhagyják az erdőt, fészeklakást,
megérzik, dala nem ravaszság,
s nem félelemből, de halkan nyomulnak,
ámulva dalán.Bőgés, kiáltás
honolt eddig szívükben. S kunyhóba –
habár kicsi volt, befogadni képes,
mi búvóhely, de sok nélkülözéssel,
mely ing, s bejárata, oszlopa ócska, –
daloddal szentély szállt, énekvarázs.
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
Érdekes, hogy Rilke ebben az I. szonettben eltérő rímképletet alkalmazott az első két strófában, vagyis ABAB CDDC változatot, ami nem igazán klasszikus megoldás (ABBA kellett volna, ahogy a Szonett II-ben már tette…). Viszont a fordítás korrekt, mert ezt híven követte.
A tercinák rímképlete is érdekes: EFG GFE… Ez sem tipikus, de lehetséges, csak jól kell megcsinálni.
A verziókat még tanulmányozom, de nagyon figyelemre méltóak!
Gratulálok a vállalkozáshoz! Lehet, hogy én is megcsinálom…
Napvilágos üdvözlettel: Dávid