Das V. Sonett
Errichtet keinen Denkstein. Lasst die Rose
nur jedes Jahr zu seinen Gunsten blühn.
Denn Orpheus ists. Seine Metamorphose
in dem und dem. Wir sollen uns nicht mühn
um andre Namen. Ein für alle Male
ists Orpheus, wenn es singt. Er kommt und geht.
Ists nicht schon viel, wenn er die Rosenschale
um ein paar Tage manchmal übersteht?
O wie er schwinden muss, dass ihrs begrifft!
Und wenn ihm selbst auch bangte, dass er schwände.
Indem sein Wort das Hiersein übertrifft,
ist er schon dort, wohin ihrs nicht begleitet.
Der Leier Gitter zwangt ihm nicht die Hände.
Und er gehorcht, indem er überschreitet.
Rainer Maria Rilke
Az V. szonett
a)
Ne faragj emlékművet! Hagyd rózsákat,
a kedve szerint nyíljon e virág.
Mert ez Orpheusz. Az átváltozása
ebben s abban. Nem kell hát mindjárt
neki mást nevet adnunk. Hisz mindenben
Orpheusz él, ha dalol. Jön, majd megy, jár.
Sok tán, ha virágburkot rózsakertben
pár nappal túlélve néha kivár?
Ha mennie kell, megértsétek őt!
Magának is fájó lesz eltűnése;
hisz, dalával, ha kilép jelenből,
ott lesz már, hova nem kísérhetitek.
A lant nem fogja kezét zenére.
S szót fogad, majd átlép, s int mindenkinek.
b)
Ne faragj rózsát kőből. Hagyd rózsákat,
a kedve szerint nyíljon e virág.
Mert ez Orpheusz. Az átváltozása
ebben s abban. Nem kell hát mindjárt
neki mást nevet adnunk. Hisz mindenben
Orpheusz él, ha dalol. Jön, majd megy, jár.
Talán az már sok, ha rózsakertben
egy pár napot töltve néha kivár?
Ha mennie kell, titeket megért!
Magának is fájó lesz eltűnése;
hisz, ha dalával jelenből kilép,
ott lesz már, hova nem kísérhetitek.
A lant nem fogja kezét zenére.
S szót fogad, majd átlép, s int mindenkinek.
Szalki Bernáth Attila