Rainer Maria Rilke:
Die Flamingos
Jardin de Plantes, Paris
In Spiegelbildern wie von Fragonard
ist doch von ihrem Weiß und ihrer Röte
nicht mehr gegeben, als dir einer böte,
wenn er von seiner Freundin sagt: sie war
noch sanft von Schlaf. Denn steigen sie ins Grüne
und stehn, auf rosa Stielen leicht gedreht,
beisammen, blühend, wie in einem Beet,
verführen sie verführender als Phryne
sich selber; bis sie ihres Auges Bleiche
hinhalsend bergen in der eignen Weiche,
in welcher Schwarz und Fruchtrot sich versteckt.
Auf einmal kreischt ein Neid durch die Volière;
sie aber haben sich erstaunt gestreckt
und schreiten einzeln ins Imaginäre.
Herbst 1907, Paris, oder Frühling 1908, Capri |
Rainer Maria Rilke:
A flamingók
Jardin de Plantes, Párizs
Fragonard-i tükröződő képen
fehér és piros árnyalataikból
nem jön át több, mint mikor a férfi szól,
leírva barátnőjét: hogy éppen
álomtól hamvas volt még. Rózsás lábuk
zöldbe lép, sok csavart virágszár,
együtt, mint virágdíszes ágyás áll,
Phrünénél is kábítóbban hat csábjuk
magukra; s elbújnak a fakó szemek,
nyakat nyújtva nyílik pihe rejtek,
fekete s veres gyümölcsszín vegyül.
Hirtelen irigység zúg a volière-re;
ám a csapat elképedéstől feszül,
s most átlépdel a képzelet terébe.
1907 őszén, Párizs, vagy 1908 tavaszán, Capri
(fordította: Tauber Ferenc) |
12 hozzászólás
A Napvilág Íróklub tagjaként az olvasó jogán
tisztelettel az alktók iránt, szeretném megjegyzni:
1.Koránbban ezt a verset lefordította Kosztolányi,
tehát Taubar fordítása követő fordítás.
2.Ez a szonett jambikus ritmusú.(De semmi sem biztos, csak a halál.)
3.Tauber fordításában a 2, vessszak
rímeltetése jó.
4.Tauber fordításában az 1. verszak rímképlete
jó, de a nő és hím rímek ellenkező helyen vannak.
5.Tauber fordításában a 3. és 4. verszakban a
rímképlet jó, de mindkét versszak 3. sorában
nő rímet hoz a hím rím helyett.
A szalki-i kanonizált elvek megsértésével konfrontált Tauber teljes lelki nyugalommal szemléli Rilke eredetijét és Kosztolányi, valamint a saját fordítását. Szalki érvelésére saját ?Egy kis hangtan műfordításokhoz, avagy a hímrím és a nőrím? (2023.09.27.) c. ajánló esszécikkére emlékeztet, amelyben Rilke ?Im Kreis der Barone? c. verse kapcsán bemutatja, hogy a hímrímre ás nőrímre vonatkoztatott Szalki-féle kánon tarthatatlan. (Persze ehhez tudni kell pl. a Rubin és Smaragd szavak helyes hangsúlyát is).
A tauberi fordítás vélt ?hibáit? Sz.B.A. OLVASÓ és SZERZŐ nagyjából kifejtette.
Nézzük az eredetit és Kosztolányit:
Az első versszakban a rilkei eredetiben ABBA (ölelkező) rímek szerepelnek ? Kosztolányinál ABAB (keresztrím). Az utolsó két hármas rímképlete: Rilke: EEF GFG vs. Kosztolányi: EEF GGF.
A ?sich versteckt? ugyebár hímrím. Kosztolányinál a ?repesve? nőrím.
Milyen főbenjáró bűnök!
Mindezek ellenére a Kosztolányi-féle fordítás remek, a szerző tényleg a legkiválóbb Rilke-fordítók közé tartozik. Remélem, Sz.B.A. nem akarja őt is ugyanúgy ?helyretenni?, mint Taubert. Bár ki tudja, ő Rilkét és Fodor Andrást is ?helyre teszi?. alkalomadtán.
Fentiekből Tauber számára az következik, hogy a Szalki-féle kánont továbbra sem követi, mert az a számára NEM kánon. De úgy tűnik, Kosztolányi számára sem.
Kedves Ferenc!
1988. február 19-én Hegedűs Géza így dedikálta nekem
A KÖLTŐI MESTERSÉG című könyvét:
?Bernáth Attila kollégának jó munkát kíván Hegedűs
Géza?
Harminchat évvel ezelőtt eszem ágában sem volt,
hogy valamikor verset próbálok fordítani. Ebben kötet-
ben A MŰFORDÍTÁSRÓL az alábbiakat írja: ?Ez is
költői munka, de olyan módon, hogy a tartalom és for-
ma eleve adva van. Ezt kell minél hívebben visszaadni.?
Nos tehát, szerintem egy műfordítónak nem xyz (SzBA)
kánonját kell követnie, hanem a konkrét vers tartalmát
a költő által megírt formában ( versszakok, sorok száma,
sorok szótagszáma, ritmus, rímképlet, rímek neme) kell
visszaadnia.
Ez az igazi gúzsba kötötten táncolás. Három eset lehet-
séges
1. A műfordító felismeri, tudatosítja magában a tartal-
mat, és a formát, és azt pontosan vissza akarja adni, és
visszaadja erejének függvényében.
2. Nem ismeri fel, és így nem is tudja visszaadni hűen-
ezeket.
3.Felismeri, de nem tudja vagy nem is akarja visszaadni
ezeket.
A 2. és 3. esetben az elkészített fordítás nem
adekvát, azaz nem ?Egyenlő értékű, valaminek teljesen
megfelelő. A lényeget pontosan tükröző.?
Úgy látom, ide a Napvilágra nem új, hanem a Bábelen
fent lévő fordításaidat helyezed fel. Úgy határoztam
magamban, ha el is olvasom őket, csak akkor reagálok,
ha a valamelyik fordításhoz gratulálni tudok.
Jó egészséget kíván
Szalki BernáthAttila
Kedves Attila,
1. Hegedűs Gézának nem sok köze van ahhoz, amiről Te vitát indítottál. Hivatkozni mindig lehet valakire, de elferdíteni valakinek a gondolatait megint más dolog. Az általad idézettekkel egyetértek: “Ez is
költői munka, de olyan módon, hogy a tartalom és for-
ma eleve adva van. Ezt kell minél hívebben visszaadni.”
Az utána következő gondolatsor talán NEM H.G-tól származik. Az általad felsorolt három eseten kívül, bár több másik is lehetséges, én csak egy negyediket említek.
“4.” A fordító azt HISZI, felismerte és tudatosította magában a tartalmat és a formát, majd fordít. A végén azt HISZI, mindkettőt átadta. Az olvasó pedig vagy elhiszi neki, hogy jó alkotást lát tőle, vagy nem.
A tartalom és a forma egysége lerágott csont, pedig az a lényeg. Nálad számtalanszor előfordul, hogy a tartalom csorbát szenved a forma rátelepedése vagy elégtelen német nyelvtudás miatt. Pedig az olvasó csak a fordítóban bízhat, ha nem tudja a másik nyelvet.
Én inkább a hozzáértők véleményére adok, nem azokéra, akik a műfordítás felkent papjainak hiszik magukat, és érvelés nélkül vagdalkoznak.
Jó egészséget és minél több jó fordítást kívánva
Tauber Ferenc
Kedves Feri,
“körbenéztem” ezt a szonettet, meghallgattam az eredetit, hogy hallás után megfigyeljem a ritmust, utána megkerestem Kosztolányi Dezső fordítását is.
A hangzás alapján úgy érzékeltem, hogy Rilke sem írta tiszta jambikusra, csúszott bele itt-ott néhány egyéb ritmus is.
Kosztolányi Dezső fordítása sem kimondottan jambikus, és csak az első quartina 3. sora tiszta ötödfeles.
A rímekbe most nem megyek bele, de nem a hím- és nőrímek miatt, hanem azért, mert bármikor, bármilyen verset írunk, mindg lehet a rímeken csiszolni.
A második quartina 2. sora csak 9 szótagos lett, szerintem onnan hiányzik valami, mert eltér az eredetitől (K. D. fordításában is 10-es).
Nem könnyű szonettet fordítani, hiszen anyanyelvünkön megírni sem egyszerű, mert a szonett jóval több egy versnél (legalábbis nekem, aki elfogult vagyok).
Ha esetleg jobban belemélyednék Rilke eredetijébe (fordítóprogram segytségével), szerintem felszínre kerülne például az, hogy nem hozza elég határozottan a quartinákból terzinákba való átmenetet.
Ez csak egy apró megjegyzés (írhatnék még, de most nem tudok többet foglalkozni vele). Mindenképpen nyomot akartam hagyni itt.
(Azt sosem fogom megérteni, miért probléma vagy bűn a “követő” fordítás, hiszen legtöbb idgen nyelvű műnek többféle megközelítése van.)
Nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
köszönöm a hozzászólásodat, mert az valóban érdemben ezzel a verssel foglalkozik, míg más hozzászólásban nem ezt vélem felfedezni.
A “zöldbe lép, sok csavart virágszár,” valóban javítandó, oda (különben Rilkének is jobban megfelelve) ” “a zöldbe lép, sok csavart virágszár” kell.
Kosztolányi különben úgy látta jónak, hogy az első terzina elejéről kihagyja a “sich selber”-t ami az ö kontextusába helyezve azt jelentené: kelletve önmagukat… MAGUKNAK.
Furcsának is érzem a Napvilágon bizonyos személyek által használt “követő fordítás” fogalmát, mert a fordítónak az eredetit kell követnie, nem másik fordítót. Én ezt tettem.
Kedves Feri!
Ilyenkor örülök, hogy ennyire amatőr vagyok, mert senkinek sem kell igazat adnom. Nekem Rilke versei általában magasak, nehezen értelmezhetők, ritkán találok olyan sorokat, amelyeket ki tudok emelni belőlük. Ez a vers épp ezek közé tartozik, valójában semmit se értek belőle. Úgy látszik, hogy Rilke nem az én világom. Talán úgy tudom érzékeltetni, hogy Verdit szeretem, Wágner meg nehéz nekem. Van, amihez bizonyos szint kell, én ez alatt vagyok. Ugyanakkor csodálattal olvastam Kankalin és közted folyó diskúrzust és változatlanul elismeréssel adózom neked, mert mindig igyekszel háttérinformációval ellátni.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita! ?
Kedves Feri!
Miután romokban hevertem, hogy ismét nem értek semmit ebből a Rilke versből, elolvastam Dávid fordítását. Rendkívül örülök annak, hogy ő oroszról is fordít, mert soha nem gondoltam volna, hogy azok az alkotások érzelmileg ennyire közel állhatnak hozzám. A könnyem is csorog, olyan gyönyörű. Ezek szerint ők a Verdik és Rilke a Wágner számomra. Bár azért igazságtalan vagyok magamhoz, mert esetenként mégiscsak van egy-egy mondat, amit még én is értelmezni tudok és ami kérdésem marad, arra Te mindig nagyon készségesen és türelmesen megadod a választ.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Természetesen mindenkinek mások a kedvencei, de ez rendben van így. A Flamingók Rilke középső szakaszából való vers, itt már elég bonyolultan fogalmaz, pedig csak leírja e bezárt állatok csoportosulását, mozgását, hangulatát, illetve azt, hogy rá hogy hat ez a kép. Sok ilyen verse van, a legismertebb a Párduc, ami a világirodalom talán legismertebb állat-verse.
Szeretettel
Feri
Kedves Feri!
Igen, igazad van. Hozzám azok a versek állak közel, amelyek közérthetők, nem kell hozzájuk háttér ismeret. Ráadásul, ami az egyszerű, hétköznapi emberekhez szól. A festményeknél is azt szeretem, ha látom, hogy mi van a képen, nem kell megmagyarázni, hogy mit gondolt a költő, amikor három karikát és négy szöget rajzolt zöld háttérben. Sokáig a magányos cédrus volt a kedvencem, a zenében pedig Beethoven V. szinfóniája, mert ilyen volt a lelki állapotom, ezek tükrözték vissza. Ugyanakkor nagyon szerettem és szeretem Petőfi egész úton hazafelé című versét, József Attila mamáját és még sok száz verset, amit át tudok érezni, mert nem elvont, mert ezek az érzések bennem is fellelhetők. Viszont az orosz irodalmat nem ismertem és Dávid olyan neveket és műveket hoz, amelyekről még csak nem is hallottam és mégis annyira közel állnak hozzám, mintha az én kedvemért írta volna a költő. Tóni igyekszik régi, kevésbé ismert költőket keresni, akik bár századokkal előbb éltek, mégis minden egyes szavuk érthető, érezhető, szinte tapintható, semmi magyarázat nem kell hozzájuk. Ahogy Petőfi írta “tán csodállak, ámde nem szeretlek”, így vagyok én is azokkal a művekkel, amelyekhez ti ilyen komoly szakértelemmel tudtuk viszonyulni, azért, mert idegenek számomra. Ahogy Petőfinek az Alföld volt az “otthona”, úgy nekem azok a versek, amelyeket a saját szintemen képes vagyok megérteni, értelmező szótár nélkül. A nélkülözést, otthontalanságot, fájdalmat, örömöt, meghatottságot, szépséget, de hogy a flamingó hová lép és hová nem, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. Ettől még elismerem, tisztelem, sőt fel is nézek azokra, akik ebben valami szépet és kiválót látnak.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
úgy gondolom, az emberek annyira sokfélék, hogy van, akit pl. az irodalom vagy a zene sem érdekel. De valószínűleg úgy is lehet boldognak lenni. Ám ez a két terület pl. hozzám nagyon közel áll, szinte mindent “fogyasztok” belőlük. Az orosz kultúra óriási, minden irodalmi műfajban is nagyokat alkottak. De az oroszoknál is nagy a “szórás”, ráadásul a “működő szocializmus” a kultúrába is eléggé belehasított. A költőik közül nekem Paszternak, Marina Cvetajeva, Anna Ahmatova és persze Jeszenyin nagyon tetszenek. A regényirodalmukból Dosztojevszkij és Bulgakov, a novellistáik közül főleg Csehov, akinek az “uncsi” drámáit is jónak tartom.
Annak pedig örülök, hogy ennyire sok verset olvasol itt is, és köszönöm a pozitív hozzáállásodat!
Szeretettel
Feri