Rainer Maria Rilke:
Die Könige der Welt sind alt
Die Könige der Welt sind alt
und werden keine Erben haben.
Die Söhne sterben schon als Knaben,
und ihre bleichen Töchter gaben
die kranken Kronen der Gewalt.
Der Pöbel bricht sie klein zu Geld,
der zeitgemäße Herr der Welt
dehnt sie im Feuer zu Maschinen,
die seinem Wollen grollend dienen;
aber das Glück ist nicht mit ihnen.
Das Erz hat Heimweh. Und verlassen
will es die Münzen und die Räder,
die es ein kleines Leben lehren.
Und aus Fabriken und aus Kassen
wird es zurück in das Geäder
der aufgetanen Berge kehren,
die sich verschließen hinter ihm.
20.9.1901, Westerwede
|
Rainer Maria Rilke:
Öreg királyok a pályán
Öreg királyok a pályán
trónörökös nélkül szűnnek meg.
Fiuk meghal, már mint kisgyerek,
Sápadt lány enged a kényszernek,
s túlad bágyadt koronáján.
Nép tépi pénz alakúra,
s világ aktuális ura
tűzben formálja által péppé,
szándékát szolgáló bús géppé;
de mégsem alakul értékké.
Hazavágy az érc. Ne fárasszák
többet érmék és fogaskerék,
Élni tanult itt? Hát nemigen.
Elhagyja így a gyárat, kasszát,
hiszen megvan ott a menedék
a hegyek nyitott ereiben.
És bezárulnak mögötte.
20.9.1901, Westerwede
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Érdeklődéssel olvastam a fordítást. Az öreg királynak is megvan a maga gondja – kinek nincs? – aztán ott a sápadt lány, a nép, de az érc vissza akar térni oda, ahol volt.
“Hazavágy az érc. Ne fárasszák
többet érmék és fogaskerék,
Élni tanult itt? Hát nemigen.”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!