Rainer Maria Rilke:
[Es ist noch Tag auf der Terrasse]
Es ist noch Tag auf der Terrasse.
Da fühle ich ein neues Freuen:
wenn ich jetzt in den Abend fasse,
ich könnte Gold in jede Gasse
aus meiner Stille niederstreuen.
Ich bin jetzt von der Welt so weit.
Mit ihrem späten Glanz verbräme
ich meine ernste Einsamkeit.
Mir ist, als ob mir irgendwer
jetzt leise meinen Namen nähme,
so zärtlich, dass ich mich nicht schäme
und weiß: ich brauche keinen mehr.
28.4.1898, Fiesole
In: Frühe Gedichte, Gebete der Mädchen an Maria |
Rainer Maria Rilke:
[A terasz még nappalt ömleszt szét]
A terasz még nappalt ömleszt szét.
Én új örömmel vagyok tele:
ha megragadnám most az estét,
arannyal szórnám utca testét,
csendemből hintve bőven bele.
Messzi világ, elhűlt élet.
Késő fénye bár szépítené
e komoly egyedüllétet!
Olyan, mint hogyha a nevem
most valaki halkan elvenné,
lágyan, hogy ne nőjön szégyenné,
s tudom: nem kell az már nekem.
1898.4.28., Fiesole
Forrás: Korai versek, A lányok imái Máriához
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Olyan, mint hogyha a nevem
most valaki halkan elvenné,
lágyan, hogy ne nőjön szégyenné,
s tudom: nem kell az már nekem.”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!