Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt – Teil 3, Lieben (I-XXII.)
VII
BLONDKÖPFCHEN hinter den Scheiben hebt es sich ab so fein, – sternt es ins Stäubchentreiben oder zu mir herein?
Ist es das Köpfchen, das liebe, das mich gefesselt hält, oder das Stäubchengetriebe dort in der sonnigen Welt?
Keins sieht zum andern hinüber. Heimlich, die Stirne voll Ruh schreitet der Abend vorüber … Und wir? Wir sehn ihm halt zu. –
Erste Veröffentlichung: Weihnachten 1896
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 89-100, (S. 91-92)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
|
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva – 3. rész, Szerelem (I-XXII.)
VII
SZŐKE fej, ablakból villan, kontúrja finom báj, – porkavalkád, mi csillan, vagy világít hozzám?
A kedves fejecske lehet mi gúzsba kötve tart, vagy porfelhő a fény megett, napvilágban felkavart?
Egyik se tekint amoda. Titkon, nem látni ráncát, vonul az est, múlik tova … És mi? Nézzük mozgását. –
Első megjelenése: 1896. karácsonya
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 89-100. old. (91-92. old.),
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“SZŐKE fej, ablakból villan,
kontúrja finom báj,”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!