Elmémmel érzem, míg magamban járok,
a kikelet hogy reszket fenn az ágon.
Hogy rád egyszer a kertkapudnál várok,
mikor még tiszta, portalan szandálom.
És jössz te majd, midőn kellesz, szerelmem,
jelként fogod fel, hogy miért haboztam,
s az utolsó bokorról nékem csendben
telt nyári rózsát nyújtasz át csokorban.
(Fordította: Szöllősi Dávid,
2024. május 25.)
________________________________
ICH SCHREITE EINSAM WEITER…
Ich schreite einsam weiter. Mir zuhäupten
fühl ich den Frühling in den Zweigen zittern.
Und einmal werde ich mit unbestäubten
Sandalen warten an den Gartengittern.
Und du wirst kommen wenn ich dann dich brauche
und wirst mein Zaudern nehmen als ein Zeichen,
und wirst mir still vom allerletzten Strauche
die vollen Sommerrosen niederreichen.
4 hozzászólás
Kedves Dávid!
Rilkétől mindig “félek”, de talán ezt sikerült megemésztenem.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Talán érdemes lett volna ennek a Rilke-versnek az orosz és angol fordítását is megkeresnem, és akkor pontosabb lehetett volna a vers lelki hátterének visszaadása… Furcsa egy szerelmes vers, nem lettem tőle okosabb, bár igyekeztem a tartalmat minél
hűebben visszaadni, érzékeltetni…
Köszönöm érdeklődésed, h/sz-od!
Szeretettel:
Dávid
Kedves Dávid, tudod, hogy “a magyar irodalmi Kánon szerint” nemdudok hozzászólni egy vershez sem, de ez úgy forditása mint a használt rimei is tetszenek…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Örülök, hogy tetszett a fordítás, a rímek.
Ennyire voltam “okos” Rilke németjéből…
Köszönöm hozzászólásod!
Üdv: Dávid