Uram, itt az idő, túl hosszú volt a nyár,
hulljanak végre a földre árnyaid alá,
s hallja a végtelen róna szeled szavát!˘
Érjenek be az utolsó gyümölcsök,
adj nekik csupán még egy-két napot,
csillogjanak a csodás szőlőfürtök,
forrjanak a mámorédes borok!
Kinek most nincs háza, már nem is épít,
ki egyedül van, egyedül is marad,
felébred éjjel, s hosszú levelet ír,
vagy éji utcán csavarog, mely kihalt,
míg a fagyos szél halott avart repít.
Eredeti német szöveg:
Herbsttag
Herr: es ist Zeit. Der Sommer war seht groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren laß die Winde los.
Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gieb ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.
Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.
3 hozzászólás
Mivel németül nem beszélek, nem tudom a kettőt összehasonlítani, ezért csak a magyar változathoz szólnék. Nekem bejön.
Szia Balázs! 🙂
Épp az imént írtam mandolinoshoz e vers fordítása kapcsán.
Neked is köszönöm, hogy az anyanyelvünkön ízlelhetem egy olyan költő versét, aki nyomot hagyott a világirodalomban, viszont nem juthatunk minden nap teljes költészetéhez.
Sajna a nyelvterület nem erősségem, a versed viszont nagyon tetszett. 🙂
Összehasonlítást is tettem a másik fordítással. Nem azért, hogy bíráljak, sokkal inkább azért, mert kíváncsi voltam, hogyan szólal meg a vers más lélek által. 🙂
Neked is köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Balázs!
Remekül hozod a tartalmat, talán a rímeket lehetne még kicsit finomítani…
A ritmikát, a tititát, ami a németben tökéletesen megvan, na, azt érzem nálad kevésbé.
A jambikus lüktetést!
Örülök, hogy te is beszálltál a műfordításba, mert kevesen vagyunk ebben a rovatban…
Üdv: Dávid