Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
IX
MIR ist: Die Welt, die laute, kranke,
hat jüngst zerstört ein jäh Zerstieben,
und mir nur ist der Weltgedanke,
der große, in der Brust geblieben.
Denn so ist sie, wie ich sie dachte;
ein jeder Zwiespalt ist vertost:
auf goldnen Sonnenflügeln sachte
umschwebt mich grüner Waldestrost.
Dittersbach, Juli 1895
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 71- 85, (S. 75)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913 |
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva
–2. rész, Álom (I-XXVIII.)
IX
Érzem: A világ beteg, ferde,
most hirtelen mállást számolt fel,
s csak a hatalmas világeszme,
maradt fenn még a kebelemben.
Mert olyan is, milyennek véltem;
minden viszály tűnő zörej:
A Nap arany szárnyán, gyengéden,
erdő zöld vígasza ölel.
Dittersbach, 1895. júliusa
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 71-85. old. (75. old.),
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“A Nap arany szárnyán, gyengéden,
erdő zöld vígasza ölel.”
Csodaszép sorok. Örülök, hogy fordításod révén alkalmam lett rá, hogy megismerjem.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!