Erinnerung
Und du wartest, erwartest das Eine,
das dein Leben unendlich vermehrt;
das Mächtige, Ungemeine,
das Erwachen der Steine,
Tiefen, dir zugekehrt.
Es dämmern im Bücherständer
die Bände in Gold und Braun;
und du denkst an durchfahrene Länder,
an Bilder, an die Gewänder
wiederverlorener Fraun.
Und da weißt du auf einmal: das war es.
Du erhebst dich, und vor dir steht
eines vergangenen Jahres
Angst und Gestalt und Gebet.
Rainer Maria Rilke
Emlékezés
És az egyetlent, (az) igazit várod,
mi tenné élted végtelenné;
dühvel (át) lépsz – megszokottságon,
(hogy) kövült (is) elevenné váljon –
fordulsz mély(ség)ek felé.
Sötétedik könyvtáradban,
(a)könyvek (barnás) aranyban fürdők:
szép országokban jársz gondolatban,
s jönnek képen szép ruhákban
(ismét) az elveszített nők.
És ráeszmélve megtudod: vége.
Szemed nyílt, s előtted állt
egy elmúlt év emléke,
(melynek) súlya, imája bánt.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
“Szemed nyílt, s előtted állt
egy elmúlt év emléke,
(melynek) súlya, imája bánt.”
Az egyetlen és az igazi helyett sokaknak az idézett rész jut.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm figyelmed és véleményed. bizony, bizony sokoknak
jut osztályrészül, amire utaltál.
Ezen Rilke vers értelmezését most már
3 fordítótól olvashatod:1.Lásd lent Eörsi Istvántól
2.Tauber Ferenctől Napvilágon
3.Szalki Bernáth Attilától Napvilágon
Emlékezés (Magyar)
És várod az Egyet, hogy végképp
megsokszorozódva élj;
a Hatalmast, hol nincs mérték,
a köveknek ébredését
s hogy feléd forduljon a Mély.
Derengnek a polcon a könyvek,
sok aranyló, barna sor –
a rég-bebarangolt földek,
a ruhák meg a képek jönnek,
s a nők, akik újra sehol.
Fölkelsz, egyszerre megértve:
ez volt az. S vár valami:
egy múlt év rettegése,
formája s fohászai.
Eörsi István