[Ob auch die Stunden uns wieder entfernen: …]
Ob auch die Stunden uns wieder entfernen:
wir sind immer beisammen im Traum
wie unter einem aufblühenden Baum.
Wir werden die Worte, die laut sind, verlernen
und von uns reden wie Sterne von Sternen, –
alle lauten Worte verlernen:
wie unter einem aufblühenden Baum
Rainer Maria Rilke
(1875-1926)
[Az órák minket bár elválasztanak…]
Az órák minket bár elválasztanak,
vágyunk egy közös álomba terelt,
és virágzik a fa fejünk felett.
Felejtünk szókat, mik hangosan szólnak,
s elmondjuk ezt csillagként önmaguknak, –
búcsút intünk hangos szavaknak:
és virágzik a fa fejünk felett.
Szalki Bernáth Attila
5 hozzászólás
Ez a fordítás bizony csak követő fordítás. Az első fordítás a Magyarul Bábelen portálon olvasható.
Bár az órák úja elválasztanak
álmunkban együtt vagyunk mindig,
és sok virág a fán nekünk nyílik.
Aztán elfeledjük a hangos szavakat,
amelyek csillagként reánk hullanak.
A hangos szavak elporladnak,
s a bennünket ölelő fa dívik.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönom, hogy olvastad,
érzésed hozzáadtad,
lelkedet megnyugtadtad!
Kedves Attila!
Csak játszottam a szavakkal.
Szeretettel: Rita 🙂
“Első” vagy sokadik “követő” a fordítás – teljesen érdektelen dolog!!!
Csak a szépség, az érzés számít, s a lelkiismeretesen követett tartalom…
A formát felismerted, a tartalmat érted, akkor már csak VERSÜL kell
tudni… A ritmika kedvéért nem árt, ha felmondod az eredeti nyelven!
Úgy patetikusan, emelkedetten… 🙂