Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.) VI
„Mütterchen“, schmeichelte ich, „nicht wahr,
WIR saßen beisammen im Dämmerlichte.
du erzählst mir noch einmal die schöne Geschichte
von der Prinzessin mit goldnem Haar?“ –
Seit Mütterchen tot ist, durch dämmernde Tage
führt mich die Sehnsucht, die blasse Frau;
und von der schönen Prinzessin die Sage
weiß sie wie Mütterchen ganz genau …
Rainer Maria Rilke
Koronás álmomban… 2
MI együtt ültünk a félhomályban, csendben.
Hízelkedve kér(dez)tem (édes)anyát:
„Felidézed megint csodaszép mesédben
az aranyhajú hercegleányt?”
Mióta (édes)anyám meghalt, (az) est(ék) csendjében
kívánom, jöjjön egy sápadt nő,
ki felidézi (a) szép (herceg)lányt meséjében,
s ki tudja (azt) pontosan, (úgy) ahogy ő.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Az édesanyát nem tudja pótolni senki, legfeljebb enyhíteni az elvesztése fájdalmát.
Szeretettel olvastam ezt a meghatóan szép verset.
Rita 🙂
Köszönöm kedves Rita!
Bár csak a verset, a német eredetit is tudnád olvasni, főleg hangosan,
nemcsak az én fordításomat. Akkor a formai megoldásokat is tudnád
ízlelgetni, bírálni, értékelni.
Szeretettel üdvözöl Attila