Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
XVII
WELTENWEITER Wandrer
walle fort in Ruh …
also kennt kein andrer
Menschenleid wie du.
Wenn mit lichtem Leuchten
du beginnst den Lauf,
schlägt der Schmerz die feuchten
Augen zu dir auf.
Drinnen liegt – als riefen
sie dir zu: Versteh! –
tief in ihren Tiefen
eine Welt voll Weh …
Tausend Tränen reden
ewig ungestillt,
und in einer jeden
spiegelt sich dein Bild!
Rainer Maria Rilke
Koronás álmomban
– 2. rész, Álom (I-XXVIII.)
XVII
VILÁGOK vándora
menj, lent béke vár…
senki más nem tudja,
mit szenvedtél már.
Ha lelked kitárva
kezded a futást,
fájdalmad könny árja
ád vigasztalást.
Lelked jó reményben
„Tűrd el!” szólt hozzád –
ám világ mélyében
várt sok kín terád…
Áztatja könny arcod,
s nincs csillapodás,
könny tükrét ha tartod:
kínoz e képmás!
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Tetszett a választásod.
“Áztatja könny arcod,
s nincs csillapodás,
könny tükrét ha tartod:
kínoz e képmás!”
Nem szabad megőrizni a könny áztatta tükörképünk. Ha belenézek a tükörbe, mindig mosolygok, ezt a képet viszem magammal.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, Benedek Marcel Az olvasás művészete című könyvében ír
arról, hogy egy mű – ez esetben egy vers lapján született műfordítás – még
csak félig kész.S akkor lesz egész, ha a befogadó hozzáadja a maga “alkotását”,
ami persze életkorától, műveltségétől stb. függ. Megértetted a vers, a műfordítás
szomorú üzenetét, de te alkotó módon a leírt tanulságot vontad le magadnak.
Köszönöm figyelmed, szeretettel üdvözöl Attila
Ui. Ha a formára, a formára is oda tudnál figyelni…, hidd el sokat kínlódtam,
amire azt a rímképletet tudtam produkálni, amit az eredeti vers mutat.