Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
XXVII
EIN Erinnern, das ich heilig heiße,
leuchtet mir durchs innerste Gemüt,
so wie Götterbildermarmorweiße
durch geweihter Haine Dämmer glüht.
Das Erinnern einstger Seligkeiten,
das Erinnern an den toten Mai, –
Weihrauch in den weißen Händen, schreiten
meine stillen Tage dran vorbei …
Rainer Maria Rilke
Koronás álmomban
– 2. rész, Álom (I-XXVIII.)
XXVII
RÉGI, szent (emlék)képek, s mind tartom becsben,
fényként járják lelkem csarnokát,
istenkép gyanánt márványfehérben
lánggal lépnek szent ligeten át.
Régi boldogságomról üzennek,
emlékeztetnek, május (már) halott, –
tömjénfüst szállt fehéren – (vissza)révedek,
csendes napjaim mint múltak ott…
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Van, akiknek fontosak az emlékképek, de nagyon sokan vannak olyanok, akiket csak a vagyon és a pénz érdekel. A többit viheti a lomtalanító.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm figyelem,véleményed. Sokfélék vagyunk mi emberek.
Szeretettel Attila