Esik eső ázik a táj,
az eresz könnye csordogál,
madár dalol hajlékán,
ázik szegény fent a fán.
Nem rügyeznek még az ágak,
hideg marja még a fákat,
itt a Tavasz, s még itt Tél,
de lassan ő már útra kél.
Arra vár már minden virág,
kopár nélkülük a világ,
esik eső fázik a nyáj,
rajta bojtár! Furulyálj!