Rám nehezednek az árnyak,
álmomban rég haza várnak.
Tagjaim is ridegek már,
lassan egészül a leltár.
Nézem a vén teliholdat,
színe egy gyógyszeres oldat,
előtte felleg a párna,
ma mintha csak engem várna.
Őszbe borult ez az évem,
fázok az éji sötétben,
fák hadonásznak a tájon,
végzetem meg ne találjon
/santiago/
6 hozzászólás
Gyönyörű vallomás, kedves santiago.
Kedves Imre! Köszönöm. Kicsit spleen a hangulatom mostanában!
Kedves Santiago!
Különös,mély elmélkedés!
Nagyon érintö!
“Őszbe borult ez az évem,
fázok az éji sötétben,
fák hadonásznak a tájon,
végzetem meg ne találjon”
A legjobbakat!
Gratzulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor! Köszönöm!
“Rám nehezednek az árnyak,
álmomban rég haza várnak.”
Nehéz, rossz érzés, ha már csak álmunkban várnak bennünket haza.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Köszönöm!