Fáradtan lépkedem magamba merülve,
kitudja, mit hoz még a tavaszi szél?
A semmibe tekintek, a lelkem is száműzve,
gomolygó felhő is csak rólad beszél.
Itt van az este, de mégsem talállak,
hosszú lesz nélküled újra az éjszaka,
rám tapad a sötét, újra meg álmodlak,
arcomat simítja a képzelet varázsa.
Suttognak a lombok, a hangodat hallom,
ahogyan kacéron a fülembe nevetsz,
édes csókodért a világot járom,
tudom, hogy egyszer a karomba tévedsz!