Ha a folyók nem ringanak többé
s megáll szelíd karjuk víz-csigája,
hajnali kékségük könnyű köddé
illan, mint az idő múló pántja
s medrükben üresség tanyázik:
akkor ránk ki fog majd vigyázni?
Ha az utolsó rőt levél lehull
s a tavasz intése sem idézi,
alant virágok, idejük elmúlt,
nem kell bűvös körtáncot igézni
s szépségük máshonnan hiányzik:
akkor ránk ki fog majd vigyázni?
Ha kihunynak a selymes csillagok,
nem a földre kúsznak, mint társaik,
kik csóvát szórnak sötét habokban
míg félnek; gyönge fényük nem látszik
s ha égi lámpás sem világít:
akkor ránk ki fog majd vigyázni?
4 hozzászólás
Olyan képeket, hasonlatokat, és érzéseket varázsoltál ide, el kell mennem venni még egy kalapot, mert egyet kevés leemelnem..)
Micsoda gondolataid vannak..Fantasztikus. (szelíd karjuk víz-csigája),(az idő múló pántja)…
Szívből gratulálok!
Üdvi: d.p.
Köszönöm drága dinipapa, tudod, hogy a te véleményed nagyon sokat számít ám, örülök, hogy tetszett:)
Igaza van Dininek! Nagyon szép verset írtál Henkee, szívből gratulálok!:)
Köszönöm Sleepwell:)