С ЦЕЛЫМ МИРОМ
СПОРИТЬ Я ГОТОВ…
С целым миром спорить я готов,
Я готов поклясться головою
В том, что есть глаза у всех цветов,
И они глядят на нас с тобою.
Помню как-то я в былые дни
Рвал цветы для милой на поляне,
И глядели на меня они,
Как бы говоря: «Она обманет».
Я напрасно ждал, и звал я зря,
Бросил я цветы, они лежали,
Как бы глядя вдаль и говоря:
«Не виновны мы в твоей печали».
В час раздумий наших и тревог,
В горький час беды и неудачи
Видел я, цветы, как люди плачут,
И росу роняют на песок…
__________________________________
FOGADNÉK RÁ VELED,
NAGYVILÁG…
Fogadnék rá veled, nagyvilág,
Fejemmel is megesküszöm rája:
Szemet növeszt mindegyik virág,
S néz reánk, de nem csak úgy hiába.
Emlékszem, hogy egyszer hajdanán
Kedvesemnek szedtem a virágot,
S úgy néztek azok a réten rám,
Mintha mondanák: „Becsap, meglátod”.
Vártam, hívtam Őt, hiába volt,
S virágaim földre hajítottam…
Csokrom, mintha messze nézne, szólt:
„Nem vagyunk bűnösök bánatodban”.
Hogyha izgulunk, kétség, ha dúl,
Balsiker jő ránk, keserű óra,
Sok virág sír, láttam, ember módra,
S harmat-könnye a homokba hull…
* * * * *
3 hozzászólás
Szép fordítás- versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Zsuzsa, köszönöm! 🙂
Dávid
Szia,
Nagyon szépe vers, a záró sorai különösen tetszettek:
"Sok virág sír, láttam, ember módra,
S harmat-könnye a homokba hull…"
Üdvözlettel: Ginko