Hajnali, halk kutyaugatás,
üszkösre égett fényrezervátumok,
az idő repülőgépen utazik,
az eget görcsös kezek markolják..
Pár felhő elsírja magát,
a verebeket áram rázza a drótokon,
vad csicsergés, -fiatal álom-
a Nap foltot hagy az égbolton.
Elfakult fényrezervátumok pihennek meg,
a Nap vagy ő, nem más,
ott messze bezárnak egy ajtót
s egyre halkul a kutyaugatás.
8 hozzászólás
Különös ez a reggel, számomra kicsit abszurd vagy inkább szürrealista, de jó volt időzni itt…
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy benéztél!
Igen, abban a pillanatban valóban az volt számomra..:)
Sose szerettem a hajnalt, mert mindig véget ért vele az éjszaka.. Talán ennek szól! 🙂
Üdv: C.
Elgondolkodtató!
Szia Nefeledd!
Ezer arca van egy reggelnek is, akad néha ilyen is! 🙂
Minden jót: C.
Különös hangulata van!
Tetszett nagyon egyéni kifejezésd!
Üdv:sailor
Kedves Sailor!
Örültem Neked! 🙂 Az a nap valóban különös volt, – számomra. 🙂
Minden jót: C.
Kedves Cynkalla, találtam versedben egy kis képzavart – üszkösre égett fényrezervátumok – a fény nem tudni égni sem üszkösre, sem sehogyan, mert az csak egy jelenség, amely ugyan hőhatására keletkezik, de nem okoskodom tovább.
Ezt a kis malőrt leszámítva tetszik a versed, ötöst is adtam, nem tudatlanságnak éltem meg, hanem költői túlzásnak ezt a fényüszkösödést.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Így van, kicsit sem tökéletes.. 🙂 Bevallom Neked, még csak nem is rímelt, az első versszak vége át is lett helyezve emiatt… 🙂
Ettől függetlenül számomra mindig kedves volt, feleannyi idős koromból való, mint most vagyok.. 🙂
De ha belegondolok, mit érne Dali zsiráfja lángok nélkül? 🙂
Köszönöm a soraid, üdv: C.