álmommal összemosták láthatatlan kezek.
Új színek nyomán új érzések!
Nem szeretnék, ám felébredek.
Nem mosom meg arcomat! – döntöttem.
Óvom álmom, melyből kicsiny darab,
szemem sarkában elrejtőzve
ott marad.
Reggeli döntés
By Gyömbérálmommal összemosták láthatatlan kezek.
Új színek nyomán új érzések!
Nem szeretnék, ám felébredek.
19 hozzászólás
Aki olvasta biztosan rájött, hogy ez egy vers, és tévedésből került ide…
…a haszontalan…:)
Üdv: Gyömbér
Miért lenne tévedés? A vers sokszor többet mond el, mint egy novella. Ez itt fenn éppen egy ilyen fantasztikus vers. Gratulálok.
Köszi artur, kedves vagy, de ez akkor sem próza!:))
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Hangulatos kis ébredezés ez:) Olykor jólesne tovább álmodni, nem igaz?:)
Üdv: Borostyán
Bizony így van, kedves Borostyán! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
De jó is az a súlytalan állapot, amikor még lebegünk az álomban…
Hangulatos, szép a versed kedves Gyömbér.
András
Ez azért volt, mert szépet álmodtam. 🙂
Köszönöm, h. olvastad!
Gy.
Mindig meg tudsz lepni..
Ebben ez a legszebb!
Köszi dinipapa, h. olvastad!:)
Tüneményes, hangulatos, aranyos!!
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Köszönöm kedves Zsike! Örülök, hogy tetszett!:)
Aranyos ébredés, kedves versike! Jó volt olvasnom!
Gratulálok Gyömbérkém!:)
Köszi, kedves sleepwell, hogy olvastad! 🙂
Szia!
Nagyon jól megragadtad az álom és ébrenlét közötti hangulatot.
Rozália
No, igen, de aztán mégis elszállt az a pillanat…:(
Köszönöm, h. olvastad!
De jó lenne… nagyon kedves "jóreggelt-nekem" vers, nagyon tetszett, Gyömbér!
aLéb
Kedves aLéb!
Miért is ne lenne jó? Miden ébredésben ott bújkál egy cseppnyi álom…
köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Kedves és aranyos amit irtál. Gratulálok.
Köszönöm szépen kedves Csibe!:)