Szertegurultak az álmok a reggel
ködfeketére fakult fövenyén,
fekszem az ágyamon, csend van, a vekker
takkbaszakadt, süketen. Te meg én…
Visszakapaszkodom, újra és újra
rám tenyerel ez a hajnali csend,
vakrepülésbe feszül suta húrja
száz idegemnek. A fent meg a lent
összefolyik, kavarognak a képek,
torz folyamokban jönnek elő,
bennszakadok: tudod-e, mi a lényeg?
Kattan a csend. Milyen lélekölő…
Kincskeresés, csoda vár, tavasz áltat,
gyöngye gurul puha ajkaidon…
Önkritikám kimerít; hazavágtad,
őrlöm, amíg feketém megiszom.
Nézem, ahogy habot izzad a semmi
túl a tükör szakadó peremén,
visszasimulsz, megint menni kell, menni…
indul az álomidő. Te meg én.
28 hozzászólás
Gyönyörű jambusok. A takkbaszakadt ötletes. Az egésznek a ritmusa lükteti a menés kényszerét…jaj, a reggelek…
Szia Béla!
Akármikor, amikor a verseidet olvasom, egy egészen más dimenzióba lépek. Annyira magával ragadnak a soraid, hogy könnyen a magaménak érzem őket (akaratlanul). Nem bonyolítod, nem cifrázod, csak a nyelvünk gyönyörűségeit meglovagolva írsz remekműveket. Nem maradhat más hátra: Gratulálok az újabb remekedhez!
Üdv
((Zoli
Irén, köszönöm szépen a szavaid, örülök, hogy beleéreztél 🙂
aLéb
Zoli, nagy köszönet a szavaidért, engem megerősít, hogy van értelme 🙂 Örülök, hogy tetszett a vers.
aLéb
Kedves aLéb!
Csodálatos ritmusa van az egész versnek, magával ragadó. Igazi reggeli "összevissza" hangulatot árasztanak soraid. Mintha csak magamat látnám.:)
Gratulálok!
Zsóka
Köszönöm szépen, Zsóka.
aLéb
Szia Béla!
Becsapós címet adtál a versednek. Nincs benne semmi összevisszaság. Nagyon is szépen egymásra épülnek sorok, ahogy érzékelteted a reggeli hangok, képek, gondolatok kapcsolatát. Évszázados fáradtságot üzensz a szavaiddal, miközben egy újabb kihívás felé visz a reggel. Mindennap újra kezdeni a küzdelmet. Nekimenni a mának. Hinni a holnapban.
Gratulálok!
Jól látsz, Artúr. Örömmel láttalak itt. Nagy üdv neked!!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Olyan ez a vers, hogy minden rezdülését egyenként meg kell élni, mert zsibbasztóak. 🙂 Bennem azt idézik elő, hogy nem tudok szabadulni a soroktól, ahányszor megjelenítem a képeket és hangokat, annyiszor mást látok és hallok. A legerősebb közülük az a "káosz", amit az ember akkor érez, amikor reggel álom és eszmélés között lebeg, szeretne tovább aludni, hogy folytatódjon az, ami ébredéskor tapinthatóan valóságosnak tűnt. A középső részben van valami lényeges. Ott történik meg a tényleges ébredés, de az érzések az álom talaján maradnak, csodákba simulnak, simulnának. Bennem így jelennek meg a gondolatok, s a vers ritmusán én is ringok a "fent és lent" határain. Tele van csodákkal, mesékkel, de ott van a valóság is, amit nagyon szépen vezetsz be. Oldalakat tudnék erről a versedről írni, ennyi karakter kevés volt! :)))
Nagyon megfogott! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, úgy érzem ki a hozzászólásodból hogy megélted a verset, ezt külön köszönöm. Természetesen azt is, hogy ezt mogosztottad velem, velünk. Örömmel olvastalak, nagyon köszönöm.
aLéb
Kedves Aléb!
Hát nem egy átlagos reggel, az biztos!
Nagyon tetszett, csodálatosan felépített morfondírozás!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, Judit.
aLéb
Én azt írom le, hogy miként olvastam el a versed. Meg sem mozdultam/pislogni sem pislogtam/,levegőt sem vettem és a szám is tátva maradt.
Szusi, örülök, hogy tetszett a vers.
aLéb
No igen! Valahogy ilyenek (is) a reggelek. Ott "összevisszáskodnak" az éjszaka és a nappal között!
grat
leslie
Indul az álomidő 🙂 Nagyon tetszett, a téma is, a forma is. Köszönöm, hogy olvashattam!
Az ilyen versekért javaslom én, kedves ismerőseimnek, ha a napvilágra téved,
Téged olvasson mindenképp!!
Csoda volt.
gratulálok
Leslie, örülök, hogy itt láttalak.
aLéb
Laura, én köszönöm, hogy olvastál.
aLé
András, nagy köszönet érte, és azért is, hogy olvastad a versem.
aLéb
Már írtam egyszer,most is: remek író vagy,tagadhatatlanul!Egy "hivatásos " barátomnak mutattam nemrég, de azt mondta: ismer- és elismerően biccentett!!
ruca
Szia ruca!
Nagyon köszönöm. Amit írtál, az nagyon megtisztelő, hiszed vagy nem, nekem erősen számítanak a visszajelzések. Rettentő kíváncsivá tettél, ki az a "hivatásos", aki ismer és elismerően biccentett :-).
Köszönöm szépen, hogy olvasol!
aLéb
Szia aléb! Írtam neked, de itt is elmondom, hogy a mai magyar irodalom ismer, elismer és számon tart! Nagyn örülök, hogy ezt leírhattam!
üdv:ruca
Mégegyszer köszönöm, ruca, nagyon nagy öröm ez nekem.
aLéb
Ez eddig valahogy kimaradt az életemből, pedig fantasztikus. A jambusok lüktetése, a nyelvezete, a szellemessége ("takkbaszakadt"), a rímek könnyedsége lenyűgöző.
Nagy gratula!
Poppy
Szia Poppy! Nagyon örülök, hogy itt láttalak, köszönöm a véleményed.
aLéb
Kedves aLéb!
Ez lenyűgöző! Szertegurultak az álmok,takkbaszakadt,kattan a csend..Saját szavakat nem is találok hírtelen.Elképesztő!
Csodálva olvasom újra, mert hát nem lehet vele betelni.
Nagyon nagyon tetszik!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel:Rita
Kedves Rita,
nagyon örülök hogy tetszett a vers, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb