hulló csillagok porába léptem
esti fények tapadtak talpamhoz
víztükrök felszínét néztem
vállad hozzá ért a vállamhoz
elnémult a zsibongó világ
velünk sétáltak éjszakai illatok
megláttam ajkad mosolyát
hangtalan üzent: tovább nem várhatok
ketté tört köröttünk az idő
hárman álltunk meg hírtelen
szemed fényébe fordultam…
és ott voltunk akkor: Te meg én és a Szerelem
ajkam érintette tűzforró ajkadat
éreztem ahogy első csókunkon át
mint kinyílt kapukon keresztül
zuhantak belém ősi energiák
4 hozzászólás
Gyönyörű. Nagyon szeretem a verseidet, ebben is van néhány kép, ami egyszerűen lenyűgöz. Például a “velünk sétáltak éjszakai illatok”, vagy a “szemed fényébe fordultam”. Fantasztikus, egyedi, magával ragadó. Gratulálok.
üdv: banyamacs
Szép napokat kívánok!
Szervusz Banyamacska!
Igazán… kicsit zavarba hoztál… de jól esik… 🙂
Köszönöm.
Szeretettel: koma
Nos, én nagyon ammondó vagyok, hogy ez egyszerűen ..nagyon szép!!!
Nagyon ott van a szerelem-benne, ami csodás, mint ahogy visszaadtad ezt az érzést a verseddel…
Üdvi:d.p.
Szép napokat kívánok!
Szervusz dinipapa!
Örülök, hogy az év számomra dícsérő szavak olvasásával kezdődik és hogy benned is kellemes érzéseket váltott ki az írás, így talán szebb lesz majd az év. (A honlapomról a vers megzenésítve is meghallgatható. )
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu