A fényt melyre éheztem,
Ám soha meg nem láttam.
Álmaim ködébe vesztem.
Múlt feledett sötétje,
Régi bánat s öröm mélye.
Árnyéka, rejteke,
Háttal álltam még neked.
De a véletlen felém sodort,
Szemem sarkában halvány fény.
Látom még a sötétből,
Valami rám kacsint.
3 hozzászólás
“Vak szemekkel kerestem…” Nagyon magával ragadó ahogy írsz. Minden elismerésem. Köszi az élményt, és gratulálok a versedhez! A.
Becse!
Nagyon szép vers, jól megtervezve.
Aminek egyszer hátat fordítasz, az a hátad mögött marad, hacsak nem akarsz megfordulni – és nem akarsz, tudom. Legfeljebb a szemed sarkából figyeled. És egy kacsintás az semmi 🙂 – nézz előre – ott Nyitott szemmel megtalálod a világod. A régről marad bánat és mély öröm, pedig árnyék alatt marad, amit majd elvékonyít a szemből sütő Nap!
Remélem
Amúgy nem szoktam megtervezni a verseimet, ez is spontán jött, amikor egy régi ismerősömmel találkoztam újra, akivel annyira nem voltunk közeli ismerősök sem, talán egyszer ha beszéltünk, de egy iskolába jártunk. Egészen véletlenül akadtunk össze, én pedig reménykedtem, hogy sikerül közelebbről is megismernem, csak miután ezt megírtam, kellett Benne csalódnom. Amúgy érdekes lány, van stílusa.