A jövő felé
Én csak a multban látom magamat,
csak azt a szomorú lányt ismerem,
ki a multból, sok hervadó emlékből
merengő gyászszal szembe néz velem,
csak azt a szomorú lányt ismerem…
Azt nem tudom, hogy most milyen vagyok,
uj vágyak lepik meg a lelkemet,
sok ujat látok és sok ujat érzek,
mindenik nap valamit eltemet
S uj vágyak lepik meg a lelkemet…
És nem tudom: holnap milyen leszek…
De útja bármilyen messze vigye,
az az uj lény, akivé holnap válok,
A régi szomorút felejtheti-e,
Felejtheti-e…
Reichard Piroska: 1884 – 1943
Hin zu der Zukunft
Ich sehe mich nur in der Vergangenheit,
kenne nur dieses traurige Mädchen
raus aus der verblasste Vergangenheit,
sie steht vor mir als sehr zartes Fädchen,
kenne nur dieses traurige Mädchen …
Ich weiß es nicht, wie sehe ich jetzt aus,
neue Wünsche greifen, meine Seele
sehe viel Neues ‘d fühle viel Neues,
es vergräbt jeden Tag, was mir fehle
‘d, neue Wünsche greifen meine Seele …
Und ich weiss es nicht, wie ich morgen sein wird, …
Doch wie weit seine Reise ihn auch führt,
dass neuer Mensch, dass ich morgen sein werde
‘d, dass alte traurige ihn nicht mehr berührt,
dem das Vergessen gebührt …
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“az az uj lény, akivé holnap válok,
A régi szomorút felejtheti-e,
Felejtheti-e?”
Jó kérdés. Attól is függ, hogy a rosszra akar emlékezni, vagy a jóra? Vagyis részben rajta múlik. Ettől persze még megmarad az emlék, de rá kell pakolni a szépet, jót is, és leginkább ez utóbbiakat felidézni.
Szeretettel: Rita 🙂
Nagyon sokan a azokkal, akikké ma lettek, akkor amikor még ők voltak azokkal akik ma lettek szóba sem álltak volna velük…üódv Tóni…