Pislákoló gyertyaláng,
ennyi a remény.
Émelyítő hitet adva
fetreng, kezet nyújtva felénk.
Megalázkodó rabszolgává tesz,
egy intéssel elsöpör.
Álszent szukaként mosolyog Rád,
És biztos élvezetet kínál.
Ne higgy neki!
Kegyetlen gyilkos. Kárhozott az élvezet
Melyet lassan csepegtet beléd.
Vak vagy ha hiszel neki,
egy őrült öngyilkos,
ki vesztébe rohan,
ha már nem tud hova bújni
Maga és a világ elől.
Gondold meg, kinek hiszel!
1 hozzászólás
Bizony nagyon nagy intelem van a versedben.Sokszor, kiben a legnagyobb hited van, az döf hátba, ezért kétszer úgy fáj a seb, amit ezzel okozott.Remény?-nos az nélkül élni nem is tudnánk.Hisz mindig remélünk valamit.Ebben az esetben talán azt, hogy soha többé nem követjük el a vakságot, és észre vesszük az álnokságot!
Szép a versed!
Szeretettel:Kriszti