Csordultig tele a pohár,
Nem tudom már hol a határ.
Örömtől és fájdalomtól kába,
Ez a már a szenvedés vára.
Elértem egy bizonyos pontot,
És torkon ragadtam a torkot.
Iszonyúan vetem bele magam
Az életbe. Halk a szavam.
Sehol egy sziget, ami az enyém.
Pihenni naphosszat, ez kemény.
Hiszem, egyszer a jobb jövőt!
A lendületes cserkészt, úttörőt.
Visszaeső lett bennem a bűn
Őrülten tűrtem, de nem remekül.
Sírni minek? Hisz nem segít!
Inni kell? Az elszenderít!
Hiszem azt, még lesz jobb élet!
Nem kapom vissza a rossz évet.
Nincs erő, amitől megijedek,
De van fájdalom, ettől meggebedek!
1 hozzászólás
Ne veszítsd el a reményt! Fájdalomra boldogság jön előbb utóbb, hiszen az eső sem eshet örökké…
Nagyon szép a versed. Gratulálok: A.