Már nincs aki őszintén, igazán szeret,
Mondd, így minek, miért éljek,
Hiszen ez így nem jó, ez nem élet.
Minden, amit szeretnék, ami célom, oly messze
Az ellenségek, és dühük rettentő közel, persze.
Mit tegyek, ó mond Angyalom?
Valaminek lennie kell, ezt így nem hagyhatom!
Túl sok az elvárás másoktól, a helyzet reális,
Ezt érzem most, ez volt ezelőtt és ezután is.
Amit nem tudok, hogy legyen meg mégis,
Túl kellene élni valahogy, de hogyan? – ez a kérdés.
Nem azért vagyok és nem azért születtem,
Hogy mindennek és mindenkinek megfeleljen tettem.
Épp ezért vagyok inkább egyéniség, mint szürke átlag-szellem,
Ki a társadalomba beépülve áll önmagát elfeledetten.
Ember! Ne bántsd se szóval, se tettekkel társadat,
Segítsd őt, jótetted sikerré, szeretetté változik majd.
Viszont vigyázz akkor, ha téged bántanak,
Ne légy kegyetlen, de ne hagyd, hogy te légy az áldozat.
Válaszd a középutat és így védd meg magad.
Az agresszivitás nem vezet semmi jóra:
Az ember azáltal előre nem halad,
Mert belőle csak a gonoszság fakad.
Láthatod, mivé lett a világ, s mi belőle maradt.