A templom – döbbentő szó – : ezeréves.
A hujrázó vad lovasokat látta.
Perzselve, dúlva áradtak idáig
És a világot hajtották igába.
A templom fogadta be a futókat:
A rettent embert és a rejtett kincset
S falai visszhangozták az imát:
A nyilaiktól ments meg Uram, minket!
A templom – döbbentő szó – : ugyanaz.
A prédikátor olyan fiatal,
Szelíd szeme dióbarnán mereng.
Esett, alázott nép fia: magyar.
Melegen csendül méla baritonja,
Ahogy köszönti az ős falakat,
S ezer esztendő reszket a szavából:
Isten szemében csak egy pillanat.
Írta: Reményik Sándor
Ungarischer Prediger in St. Gallen
Dir Kirche – entgeistertes Wort – : tausendjährig.
Die ausrufenden wilden Reiter sahen.
Sengend, wütend fluteten die hierher
und wie die der ganzen Welt ins Joch nahmen.
Die Kirche hat die rennenden empfangen:
Der ängstliche Mensch, den versteckten Schatz
und Wände widerhallen das Gebet:
Schütze uns vor den Pfeilen Herr, wenn Du das kannst!
Dir Kirche – entgeistertes Wort –: derselbe.
Der Prediger ist so jung, so kindlich arm,
das Auge ist verträumt und sanftmütig.
Kind ein demütigten Volk: ein Ungar.
Warm erklingt der verträumte Bariton,
so begrüsst er die uralten Wände schick,
tausend Jahre klingen aus seinen Worten:
In Gottes Augen nur ein Augenblick.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni