Esik az eső és tombol a szél,
tombol az magában, rólad mesél.
Neved suttogja, lelkem kínozza,
emlékek törékeny múltját lapozza.
Lehetek bátor, élhetek bárhol,
szikár hegyeken, távol a parttól,
lehet sivatag, őserdő közepe,
ég a szívem, te vagy a mindene.
Lehetsz mostoha, kegyetlen boszorka,
Jó tündér, vagy vérengző vipera.
Szeretlek téged, érted harcolok.
de árvák is lehetnek a szép virágok.
Kőből szíved, acélháló tartja,
bármit mondhatok, nem jut át rajta.
Lassan elkopik képzelt varázsod,
kitárnád szíved, de nem kopogok.
1 hozzászólás
Igen, van ilyen szerelem. Szépen megírtad, ám ne add fel!
szeretettel-panka