1.Mikor az érzések mélyebbé válnak lassan,
S felkeveredik a gyomrod mikor rá gondolsz,
Az, mikor ha meglátod tombolsz,
Ez az igaz szerelem!
A szerelem igaz aranyat ér,
A társ csak bizalmat kér,
De hol a bizalom, ha ő sem bízik magában,
Hol a szeretet, ha bizonytalanság emészti minden álmát,
És befolyásolj minden vágyát,
A kapcsolat így csak időt nyer,
De teret nem, hogy kibontakozzon,
Így mi haszna?
2.Felemészt a bánat a fájdalom,
Az egész életed egy rom,
Mikor az életed sutba vágod,
Majd akkor ér utol az átok,
A sok kín és szenvedés,
A kínos nyálas tettetés,
És a rettegés,
Hogy mikor lesz már vége,
mikor térünk a lényegre?
3.De csak várhatsz,
Nincsen hova sietni,
Nem kell megriadni,
Nincs már mit tenni,
Mikor egy más mellet elnézünk,
Otthon meg sopánkodunk, hogy hol rontottuk el,
Mit, mi el sem kezdődött?
4.Utolér a halálvágy,
a kín és gyötrelem,
kidob már az ágy
is, nem fogad be senki, magad maradtál,
a háborút magad vívod,
nincs ki melléd áll,
s már csak egy barátod maradt,
a halaál!