Néha nem tudod hogy mi fáj,
Mikor elhagynak téged némán
Szívedbe bele mar a fájdalom
Miért kell szenvedni oly nagyon?
Miért kel meghalnod hogy újra élj,
Miért nyúl mindig bántón feléd?
Mikor füledbe súgja hogy csak veled
De nem igaz, mert legbelül téged kinevet.
Az esőben állsz, könnyeidet rejted
Éles penge sebzi szíved, s lelked
Meghalsz úgyézed a tested megremeg
Vér és könny marja a sajgó sebeket.
A tűz éget legbelül, te üres vagy már
Lelked a felhőkben főnixként száll.
Tűzmadár tolla hull az égből alá.
Nyomában hamu, üszök, és halál.
3 hozzászólás
Szép, de nagyon fájdalmas vers.
Remélem, nem te voltál ilyen szörnyű hangulatban.
Azért tetszett a versed.
Üdv: József
Ó Kedves! Hisz főnix lelked,
A hamuból újra éled
Tudod Te ezt…
Szép, szomorú versed
Értem.
Átéltem.
Értelek.
d.p.