Nekem reményül van a szó
miben megadatott hinnem
zsongása mélyén a szívnek,
kit nem tanított senki sem
arra, amit a szó adhat
egy embernek életéül,
gyönyörré telt vidékein
ott, ahol madárdal csendül
hajnalán azon reménynek,
mit a szív vágyain hihet
örökül rejlő időkön
át, ha ébred a kikelet.
Bennem akkor éled a szív
ahogy zsongása a szónak,
de nekem az reményül van
akkor is, mikor hallgatag!
2 hozzászólás
Köszönjük a vallomást.
Igen, vannak élet-adó szavak, Igék.
És van beszédes hallgatás is. Keresésre ösztökélő…
Üdv.: Á.E.
Kedves Emil!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel!
Igen keresnünk kell a szavakat a szépeket megtalálva, hogy szebbé legyen az élete annak aki értékeli még a verset!
Üdvözlettel köszönve mindent: Zoli