Amikor ő reánk tekint, mily álomkép a szívünk:
jámbor lelkű védett ösvény, hol kisdedként járhatunk,
ám ha mégis elfúj a szél, már virrad torz végzetünk:
nem adódik több irány, ahová csöndben szállhatunk;
délutáni napsütésben így elmúlnak árnyaink,
és amíg távol színes virágmezők illatoznak,
közben talán hervadt ágként tovatűntek vágyaink…
2 hozzászólás
Gyönyörű szép Fredrick, szeretettel gratulálok:Zsu
Szeretettel köszönöm Zsu! 🙂
Fredrick