Nyűtt a kék, megviselt szürke, ócska holmi,
gyűrt betont vonz az ég visszapasszolódni
közte sincs semmi most: rendje, csendje baktat,
minden úgy elkopott, mint ahogy ma hagytad,
kint a fák csendje közt régi rozsdahinta
nem köszön, meg se leng, rám se néz kacsintva,
itt hagyom mindenem, képeken felejtve,
így legyen végtelen éjjelente lelke:
egy veréb reszketős drótra dőlt magánya,
körbenéz, megriadt, visszabújt a lárva,
elvetélt, egyszerű: ezt talán a Semmi,
így tudok önmagam nincstelenje lenni.
17 hozzászólás
Kedves Andrea!
Versed melankolikus hangulata rám ragadt. Tehette is, hiszen nagyon képi. Nem érzem szomorkás hangulatúnak, inkább csak merengő.
Kiváló rímekkel fűszerezted az írásodat, s mindez pazar szókészleteddel toldottad meg. Gratulálok versedhez! Nálam ez az alkotás… (na, nem találom a csillagot) "5"-ös, ami csillagos. Örülök, hogy olvashattam. Szeretettel ((Zoli
Kedves Andrea!
Hogy hányszor éreztem hasonlót, csak én nem tudom ily szépen versbe önteni. " így tudok önmagam nincstelenje lenni " Igen, a Semmi rengeteg elnyűtt, szürke, reszketősverebes Valami. Tehát van! Nagyon megéritett versed, elméláztam cseppet Nálad.
Kívánok szebb napokat! :))) Bár az ilyen napok szülnek ilyen csodákat.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Andrea!
Gondolom, eléggé lehangolt hangulatban íródott ez a remekbe szabott versed. Nos, az okos abból is tanul, ami – hiába volt számára lehangoló – igazából kellemetlenül érintette. Csodálatos az a sok-sok szó, amelyeket versedben megörökítesz, s azokat mi a mindennapi életünkben nem használunk. Szeretem olvasni a verseidet. Nagyon jó volt olvasni ezt is.
Szeretettel: Kata
"Rend, csend" és Üresség, amiből később jó lesz feltöltődni.
Szép elmélkedés.
Szeretettel
mesako
Lendületes, hangulatos, ám mégis líraian lelassult, csendbe-haló, vers a belső kiürülés lelki gyakorlata ez a vers.
Gratulálok! Élményszerű olvasat.
Alberth
Néha szükségünk van a csendre, hogy magunkban is rendet tudjunk rakni. Nekem ez a versed üzenete, még ha nem is utaltál rá, most mégis így érzem. Szép ritmikus vers.
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen Mindenkinek.
Igen…ez most ez ilyen hangulat.
Az utolsó sor szép,tetszett! A többi…? Enyhén burjánzó .
2 csillag? Ezt most komolyan gondolod?
De miért? ( Azt hiszem, lehúzás esetén jobban ki lehetne fejteni a miért-et…)
Végülis szíved joga véleményt formálni és szavazni, de…
Most ha nem szakmailag, hanem emberileg nézem a hozzászólást, akkor azt kell mondjam, nem igazán etikus. Nyilván nem véletlenül került fel ide ez a vers most (lsd: a Szerző kommentje). S ilyenkor, ilyen hangulatban nem túl vigasztaló két csillagot kapni. Ilyen vélemény esetén nem tartom jó ötletnek jelenleg kinyilvánítani, mert többet árt(hat), mint használ. Lehetséges, hogy később, ha kerülnek fel más írások is, és nem lesz annyira aktuál, akkor vissza lehet ide térni – az már egy más hangulat lesz- és finoman megkritizálni, ha úgy érzed, de akkor is kifejtéssel.
Bocsánat a megjegyzésért, nyugodtan szólj, ha másképp érzed.
Nem vitatkozni vagyok, hanem beszélgetni s tanulni: úgy verstant mint emberséget.
Persze, szíve joga véleményt formálni, értékelni.
Tudod, van itt több olyan ember, akitől nagyon is szívesen veszem az építő kritikát, sőt: örülök is neki, ha energiát fektet abba, hogy leírja, miért és mit kellene máshogyan. Mert többen vannak, akiknek a munkásságát igencsak elismerem, sőt, büszke vagyok arra, hogy egy oldalon szerepelhetek velük.
Nem is ezzel van a problémám. S ezért írtam azt, hogy megnézem, ki az, milyen kvalitású művekkel, aki így oszt ki. Mert ha elolvasom, és azt gondolom: húúú, ez igen, tőle érdemes tanulnom, megfogadnom a tanácsát (bár ez nem tanács volt, hanem inkább egy idecsapott offolás), mert nagyon jó az, amit csinál, akkor tuti nem esne rosszul. Azonban, miután elolvastam a verseit (hm…), nem szeretnék vele sem stílust, sem helyesírást, semmit cserélni.
Vagyis: örülök, hogy nem úgy írok, mint Gyogyo 🙂
Köszönöm gyogyo. Akkor most megnézem Nálad, hogy is kell(ene) verset írnom 🙂
Szia Szkít! 🙂
A cím katonás. A vers komoly, mondanivalója súlyos. Értékelésem öt csillag, mert ilyeneket nem akárki tud írni. Magáért beszél a tartalom és a forma, de egy apró megjegyzést teszek: szerinted nem kellene a második sorba vesszőcske? Én a végére tenném, de valahová egészen biztosan kívánkozik. 🙂
Az utolsó sorod meggyötört rendesen.
Szeretettel: Kankalin
Nagyon mélységes alkotás! Bizony, vannak pillanatok amikor ez van bennünk, ily' érzések tépelődnek elménkben.
Versed megkapó és ritmusa magával ragadó!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen Nektek.
Debizonyám, Kankalin, és KÖSZÖNÖM.
Kell az a vessző.
Ez amolyan "jujde tagolatlanul írok" című aktuál-hangulatomból maradt, és tökéletesen igazad van. Örülök, hogy felhívtad a figyelmemet, mert több helyen észrevettem, hogy kellene központozás ide,
Puszi, és Boldogabb Új Évet Neked!
Szkítia
Teljes. Van kohézió: "minden úgy elkopott" – "rozsdahinta" – "magány", és erre épül a befejezés, nem a "burjánzásra…
Reagálva az előttem szólókéra, s reflektálva az alkotásra: költői és burjánzó közt van különbség!
hb.
Ismét elolvastam :)) Már virtuson is teljesen "oda voltam" érted… örülök, hogy itt megint megtaláltalak! Rendszeresen olvaslak!
Üdv:
Berci
Kedves Andrea!
Jó volt Veled elmélkedni a csendről és a rendről. Nagyon szép vers. Nagy igazságok vannak a sorokban, és a sorok közt is. Nem könnyű versedet értelmezni, de ez nem baj. El kell időzni Nálad. Ha ezt megtesszük, nem sajnáljuk az időt, akkor felülmúlhatatlan élményben lesz részünk. Most megtapasztaltam a fák csendjét, a hinta mozdulatlanságát, és még a lárvalétet is. Versed végén a megdöbbentő intelem /én annak éreztem/" ez talán a Semmi, így tudok önmagam nincstelenje lenni." Köszönöm az élményt és gratulálok.
Szeretettel üdv.Vali